A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)
Szabó Nándor-Szalipszki Péter: 60 éve történt: a II. világháború eseményei Dél-Abaújban
A térségünket illető hadi események krónikájában 1944. november 29. az első (de nem az utolsó) olyan nap, amikor a szakirodalom és a források egymásnak ellentmondó vagy legalábbis eltérő adatai alapján vagyunk kénytelenek megkísérelni a történések rekonstruálását. Az ellentmondásokra természetes magyarázatul szolgál, hogy a források egy része „fronthelyzetben" keletkezett, másrészt az események részeseinek utólagos visszaemlékezéseit is sok tényező befolyásolhatta. A nagy jelentőségű nap megidézése során azonban a legnagyobb értetlenséggel a Hans Friessner emlékiratában november 29-i dátummal felidézett hadijelentés szövege előtt állunk: „Közép-Magyarországon a Budapest és Miskolc közötti harcok lecsillapodásával meghiúsult az ellenfél azon szándéka, hogy délkelet felől elfoglalja Budapestet és áttörjön a nyugat-magyaroroszágiszlovákiai határvidékre." 25 Annál is inkább érthetetlen a Friessner vezérezredes által visszaidézett hadijelentés, mert rendelkezésünkre áll a területünkön védekező Wöhlercsoport 1. vezérkari tisztjének, Estor ezredesnek a Friessner parancsnokolta „Dél" hadseregcsoport 1. vezérkari tisztjéhez 17 óra 40 perckor intézett telefonos jelentése: „Az ellenség 8 órakor 50 percig tartó tüzérségi előkészítés után Miskolctól délre megindította a támadást. Elfoglalta Felsőzsolcát, és Onga mindkét oldalán mély betöréseket ért el. A kiélezett helyzet arra kényszeríti a Wöhler csoportot, hogy az északi szárnyon leváltás alatt lévő 4. hegyi hadosztály szabaddá vált részeit a Miskolctól keletre lévő területekre irányítsa." 26 Estor ezredes imént idézett jelentését megelőzőleg a „Dél" hadseregcsoport Hadműveleti Naplójában olyan jelentések is fennmaradtak, amelyek a valóságos helyzet súlyosságát megkísérelték némileg palástolni: „Az ellenség Miskolctól keletre súlyponttal a Sajó és Hernád között erős gyalogsággal megindította a már várt támadást. Az áttörés a német alakulatok példás harcának köszönhetően ismét meghiúsult. Az ellenséges támadás a Hernádtól nyugatra a harcvonal mélységében »fel lett fogva«, és a folyótól keletre már a védelmi vonalak előtt »széjjel lett verve«". 7 Nyilvánvalónak tűnik, hogy a fenti helyzetelemzés inkább a német vágyaknak, mintsem a valóságnak felelt meg. A valósághoz sokkal közelebbiek a szovjet(orosz) forrásokban található adatok: „A 40. hadsereg balszárnyán harcoló 50. lövészhadtest (38., 42. gárdalövész-, 240. lövészhadosztály) ezen a napon kiverte az ellenséget Onga községből (Estor ezredes jelentése alapján ez a nap késő esti, éjszakai óráiban történt - Sz. N. - Sz. P.), majd a 2. és a 6. román hadtest csapataival együtt a Megyaszó-Alsódobsza-Aszaló-Szikszó vonalig tört előre, és harcot kezdett e helységek birtokbavételéért." 28 Kutatási eredményeink alapján Ongát valójában november 29-30-a éjjelén a későbbiek során Borsod megyében, a Sajó bal partján előrenyomuló szovjet 51. hadtest alakulatai foglalták el. A román hadtörténeti irodalom tanulmányozása alapján pontosításra szorul a román haderők szereplése is. Megyaszót valójában a román 6. hadtest kötelékébe tartozó 6., Aszalót pedig a Hernádon átkelt 3. hadosztály alakulatai foglalták el. 29 A Miskolc térségében kialakult helyzet súlyosságát érzékelték a hadseregcsoport vezérkarában és a legfelső német hadvezetésben is. Estor ezredes november 30-án 10 25 Friessner, H., 1956., 179-180. 26 HIL. 896. mikrofilmtekercs. 27 Tudjuk, hogy a német nyelvű források szöveghű fordításával nagy erőszakot követtünk el a magyar nyelv ellen, mentségünkre szolgáljon a tárgyszerűségre való törekvésünk, hiszen nem egészen ugyanazt jelenti az idézett kontextusban a magyaros felfogtuk, széjjelvertük, mint a „fel lett fogva" illetve „széjjel lett verve" kifejezés. 28 ApxHB MHHHCTepcTBO 06opnn CCCP «. 1027. In: Tóth S., 1975. 58. A Tóth Sándor által felsorolt alakulaton kívül még az 50. lövészhadtest állományába tartozott az 54. megerősített körlet is.D 29 Románia im anii celni de-al doilea razboi mondial. Bukarest, 1989. 1-3. kötet 3. kötet. 195-204. 23. számú térkép. 509