A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Szabó Nándor-Szalipszki Péter: 60 éve történt: a II. világháború eseményei Dél-Abaújban

Bár tanulmányunknak nem célja a szovjet hadvezetés működési mechanizmusának elemzése, mégis nem állhatjuk meg, hogy az általunk vizsgált terület hadi eseményeinek háttereként látókörünkbe került vezérkari megnyilvánulásokról kialakult véleményünket közzé ne tegyük. „A főhadiszállás képviselője, Tyimosenko marsall, aki állandóan a csapatoknál tartózkodott, 1944. november 24-én ezt jelentette a főhadiszállásnak: A 2. Ukrán Frontnak - amely többek között az egyik erős front - hatalmas erői vannak. Képes a szemben lévő ellenséget megsemmisíteni, mégis az utóbbi időben nem ér el sikereket. Az okokat a következőkben látom: 1. A viszonylagos erőfölény birtokában a front parancsnoksága arra törekszik, hogy három irányban (Miskolc, Eger, Hatvan) verje szét az ellenség csoportosítását. 2. A mindhárom irányban egyszerre történő támadásra való törekvés az erők szétforgácsolásához vezet és kizárja a szükséges erőfölény létrehozását."

16 A II. világháborúra visszaemlékező Styemenko tábornok első könyve Moszkvában 1968-ban jelent meg „reHepajrtHbiH uxra6 B rojibi BOHHU" (A vezérkar a háború éveiben) címmel. A szovjet tábornok könyvét magyarul először 1969-ben jelentették meg „Ahol a győzelmet kovácsolták" címmel. A cím „műfordítása" kifejezi egyrészt a magyarországi közzétevők szervilizmusát, másrészről a szerző úgy összegezhető, helyzetéből adódóan érthető alapállását, hogy a Vörös Hadsereg vezérkarában csupa jó képességű hadvezér egyengette a győzelem útját. Nos, voltak persze kiváló hadvezetők is a Vörös Hadseregben, akik meglehetősen sínylődtek a rettenetesen bürokratizált, hierarchizált és a Sztálin főparancsnok tévedhetetlenségén alapuló hadvezetéstől, az önálló kezdeményezés, konstruktivitás háttérbe szorításától, ellehetetlenítésétől, a hadviselésben járatlan, képzetlen, de megbízható politikai biztosok okvetetlenkedéseitől, okoskodásaitól, nem egyszer káros, olykor tragikus következményekkel járó beavatkozásaitól, de ők voltak kevesebben. Mindezeket a tényezőket azonban annulálta a Vörös Hadsereg élőerőbéli, hadieszközbeli óriási mennyiségi fölénye. Hivatkozásunk, idézetünk Styemenko tábornok azonos címen 1973-ban megjelent „második könyv"-éből származik, melynek magyar címfordítása már megegyezik az eredeti orosz műével: „A vezérkar a háború éveiben". Visszatérve Tyimosenko marsall vélekedéséhez: a főhadiszállás képviselője a 2. Ukrán Front „viszonylagos" erőfölényéről tesz említést, holott mint ezt a korábbiakban konkrét adatokkal alátámasztottuk, ez az erőfölény minden frontszakaszon, minden tekintetben 2-3-szoros volt. Tyimosenko marsall az eredményességhez még nagyobb erőkoncentráció létrehozását tartja szükségesnek. Ez térségünkben - mint látni fogjuk - szerény becsléssel is legalább 5:1 arányban be is következett, s az eredmény nem is maradt el. Tyimosenko javaslata alapján a 2. Ukrán Front a három támadási irányból (Miskolc, Eger, Hatvan) kettőt emel ki: ,,a) a hatvanbalassagyarmati irányban, amelyet tekintsen (a 2. Ukrán Front parancsnoksága) főiránynak; b) a miskolci irányban, mint kisegítő irányban...",

17 ahol - megjegyezzük - már a javaslat megtételekor is 50 km-es arcvonalszakaszon a 27. hadsereg állományában nyolc lövészhadoszály tartózkodott.

18 Lássuk ezután, Malinovszkij marsall frontparancsnok a november 25-én kiadott ukázban hogyan határozta meg a 2. Ukrán Front jobbszárny-seregtesteinek feladatait! 16 Styemenko Sz. M., 1975. (1973.) 284. 17 Styemenko Sz. M., 1975. 285. A Vörös Hadsereg időszakunkban való szárazföldi hadszervezetére és fegyverzetére vonatkozólag legújabban 1. Lippai P., 2004. 66-70. 507