A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Szabó Nándor-Szalipszki Péter: 60 éve történt: a II. világháború eseményei Dél-Abaújban

tabbra való kitolása? Az mindenesetre tény, hogy a Szovjet Főparancsnokság Főhadiszállása, a SZTAVKA, mind az egész keleti frontra vonatkozó globális célokat illetően, mind pedig az egyes frontszakaszokon működő egységek számára kijelölt feladatokat illetően olyan terveket fogalmazott meg, amelyek a seregtestek erejét, állapotát, helyzetét, illetve az ellenfél potenciálját, lehetőségeit tekintve, teljesíthetetlenek voltak, illetve megvalósításuk, vagy legalábbis a megvalósításukra való törekvés csak a szükségesnél jóval nagyobb mérvű áldozat árán volt lehetséges. Ez pedig a fentebb említett második motívum erőteljesebb voltára utal, hiszen ha az ellenség legyőzése, megsemmisítése lett volna a hadvezetés primer szempontja, akkor ezt a célt igyekezett volna a kedvező lokális lehetőségek maximális kihasználásával, a lehető legkevesebb áldozattal elérni, még ha így az előrenyomulás tempója valamilyen mértékben lassult volna is. Az 1944 októberében megfogalmazott moszkvai tervek szerint a Kárpátmedencében harcoló 2., 3. és 4. Ukrán Front azt a feladatot kapta, hogy az év végére érjék el a Brünn (Brno)-Olmütz (Olumuc)-Troppau-Tesschen-Morava Ostrava-Krakkó vonalat, és ezzel dél felől fedezzék a Kárpátoktól északra lévő területen nyugati irányban előrenyomuló 1. Ukrán Front déli, azaz bal szárnyát.

7 A területünket is érintő tervezett előrenyomulás feltartóztatása a német „Dél" hadseregcsoport kötelékébe tartozó alakulatok feladata volt, ezért az események ismertetése során legfőbb forrásunk e hadseregcsoport Hadműveleti Naplójának napi bejegyzései, melyek a reggeli és nappali jelentéseket illetve különböző parancsnokok telefonbeszélgetéseit is tartalmazzák. A területünket illető kezdeti szovjet-román harccselekmények egyik legfontosabb célja Miskolc átkarolása, bekerítése és elfoglalása volt, melynek a szovjet hadvezetés óriási jelentőséget tulajdonított a város ipari, hadiipari potenciálja és közlekedési csomópont volta miatt. Ugyanezen szempontok miatt a védő német és magyar erők számára is hasonlóan fontos volt a város megtartása. A szovjet hadvezetés - mint a későbbiekben részletesen kitérünk rá - a Miskolc bevételét is magában foglaló offenzíva megindítását november 29-ére tervezte, de ezt megelőzőleg is történtek területünkön a védő erők részéről különféle hadászati cselekmények, hadmozdulatok és lokális összecsapások. A későbbi aktív védelmi harcokban alapvető szerepet játszó német Wöhler seregcsoport - melynek alárendeltségébe a 8. német és a László Dezső vezérezredes vezette 1. magyar hadsereg tartozott - parancsnoki központja 1944. október 22-től november 10-ig Encsen rendezkedett be. A csoport vezetési törzse - a parancsnok, a hadműveleti osztály, az anyagi osztály (hadtáp) és a felderítő osztály - Abaújdevecserben működött. Itt lakott Ottó Wöhler hadseregtábornok, hadseregparancsnok a Nyulászi-kúriában, Helmuth Reinhard tábornok, a hadsereg hadműveleti osztályának vezérkari főnöke pedig a Csorna család kúriájában szállásolt. A törzsvezetési központ ugyancsak Abaújdevecserben Elekes Antalné kúriájában volt felállítva telefonvonallal, hadműveleti térképekkel és a hadvezetéshez szükséges eszközökkel. A hadvezetési törzs további parancsnokai voltak még a hadműveleti osztály első vezérkari tisztje, Estor vezérkari ezredes és a felderítő osztály parancsnoka, Kasimir Lüdgendorf vezérkari őrnagy, sajnos az ő beszállásolási helyüket emlékező „adatközlőink" már nem tudták rekonstruálni. Fancsal község a hadsereg ellátásában, logisztikájában látott el jelentékeny szerepet. Az uradalmi raktárakba óriási mennyiségű gabonát gyűjtöttek össze, s innen „szekérkonvojokkal" szállították őrletni a miskolci István Malomba. Egy visszaemlékező

9 7 Styemenko, Sz. M., 1965. 56-72. 8 Hadtörténeti Intézet Levéltára, 896. számú mikrofilmtekercs. 9 Szalipszki Elemér, született: Fancsal, 1931. 505