A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Papp János: Egy bükkaljai település gazdasága és társadalma a 16-20. században

Egy másik ismert család, a Csenge család főképp hordókat, csobolyókat készített, de foglalkoztak még káposztagyaluk, gyalupadok, kapuk és fejfák készítésével is. Id. Csenge János tehát kádármesterséget folytatott. A legkisebb fia, ifj. Csenge János másfél éves korában elvesztette a szeme világát. Vakon készített citerát, székeket, képkereteket, ablakrámát és egy hegedűt is. Kiemelkedő szellemi képességekkel rendelkezett. Gyorsan és felejtés nélkül tanult. Szerszámok: Faragásra használhattak vonószéket, mely a gyalupad elődje volt. Ahol fával foglalkoztak, minden háznál megtalálható volt. Dió-, tölgy-, körte- vagy juharfából készítik. De kézi szerszámként számba jött a félkézbalta, a régi és új faragóbárd, bicska, motoszkakés, vonalvágő, mélyelő, levélvágó, kétnyelü kés, kaparó, tolvajfúró, bakolófa, valamint a népnyelv által emlegetett „szarkaláb"(görbe levélvágó), kopacska, melynek éle félkörívben meghajló kapaélhez hasonlatos, véső és citling. Ez utóbbi szerszám kaszaélből készült. ' Díszítés, díszítmény: Az elkészített tárgyak formáját minden esetben az évszázadokon keresztül betöltött funkciójuk határozta meg. Ehhez harmonikusan illeszkedett a díszítmény. A faanyagba belelátták a kívánt tárgy formáját: baltával „kiegyelték", majd vonószéken vésőkkel és kétnyelü késsel formálták véglegesre. A formára ceruzával rajzolták rá a mintát, majd vonalvágóval kivágták a rajzolatot. A tárgyak díszítésére a legutóbbi időkig a folyólevél és tulipánmintát, és ehhez alkalmazkodó betű- és számformát alkalmaztak. Altalánosak az egymást metsző, levélformákból kiinduló stilizált tulipánok. A tulipánt, mint díszítő motívumot különösen kedvelték errefelé és jól ismerték, mit szimbolizált.

107 Fából készült játékok: „A munka, mind a kezdetleges műveltségű népeknél, mind a gyermekek körében: játék. A primitív ember játszva készítette el eszközeit, fegyvereit, hajlékát, ruházatát, a gyűjtögetés és vadászat, halászat is játék volt, s kezdetleges körülmények között ma is az." - írta Lajos Árpád. Úgy gondolom, egyetérthetünk ezen idézettel, hisz ma már a pedagógia is foglalkozik ezzel a gondolattal. A munka és a játék fogalma a rabszolgatartó társadalmak kialakulásával, egymással térben és időben eltávolodott. A ma emberének egyre kevesebb ideje és türelme marad arra, hogy gyermekével játékot készítsen, játsszon vele. Ezt a „tudat alatti hiányt" igyekszik pótolni a boltból vásárolt mindenféle drága holmikkal. Mai játékkultúránk egyik legnagyobb baja, hogy a játék egyszerű tárggyá minősül vissza. Tagadva ezáltal a kultúrán belül további céljait és feladva a teljesség megidézésének lehetőségét. Már elmúlt az az idő, mikor a gyermekek játékszerei otthon, felnőttek segítségével készültek, az egész tárgyi és szellemi kultúrát tükrözve, a kicsinyek nyelvén, játékos formában. Segítették a szerepjátszást, mely felkészítette őket az életre, a munkavégzésre, a közösségben való helyes mozgásra. Valóságos, rájuk váró szituációkat játszottak el, s ha nem sikerült, mosolyogva mondhatták ki: csak játszottam. Ennek hiányát mutatja a gátlásos, félszeg, magukat kifejezni és helyüket megtalálni nem tudó felnőttek magas száma.

108 Kisgyőrben sajnos ugyanez a helyzet, mint az országban bárhol. A felnőttek már ritkán játszanak együtt a gyermekekkel, s már soha nem jut eszükbe, hogy játékot készítsenek nekik, vagy esetleg megtanítsák őket készítésükre. Volt idő Kisgyőrben, amikor a felnőtteknek (általában nagyobb fiúk) akadt idejük HOMNA6127 39-40. HOMNA461 9-10. HOMNA6127 50. HOMNA6127 68. 494