A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Patay Róbert: Középső rézkori temetkezések és telepnyom Mezőkövesd, Patakra járó-dűlőből

A Lasinja-kultúra idoljait S. Dimitrievic dolgozta fel (DIMITRIEVIC 1976). A kultúra Kanzianiberg-Lasinj a-csoportjának településén az ausztriai St. Ulrich mellett egy fejtöredéket találtak. E. Ruttkay a késői Lengyeli-, és a Vinca-kultúrákból érkezett hatást tartja meghatározónak az idolfej megformálásánál (RUTTKAY 1997). A tűzdelt barázdás kerámia kultúrájából viszont számos idolt ismerünk (BÓNA 1960; BONDÁR 1985; HORVÁTH-SIMON 2003, 130-131; NÉMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1982, 196, Abb. 2; RUTTKAY 1988, 229; TOCIK 1964, XLV. T. 9, 14; LVI1I. T. 8, 11). A hunyadihalmi kultúrából mindeddig két lelőhelyről kerültek elő emberábrázolások (KALICZ 1980; PATAY 1987, 106-107,28-29. ábra). A Kárpát-medencétől nyugatra eső területek kora és középső rézkorra datálható kultúráiba (Bisamberg-Oberpullendorf-csoport, Michelsber-, Baalberg-, Altheim-, Jordansmühl-kultúrák) nem ismertek emberábrázolások (RUTTKAY 1976; LICHARDUS 1976). Ezzel szemben a Balkán-félszigeten a neolitikumban megismert idol művészet tovább él a rézkor idején, bár az antropomorf ábrázolások számának viszszaesése - már a Vinca kultúra késői időszakában - itt is megfigyelhető (RADUNCHEVA 1976, 22-33; SREJOVIC 1968, 177; TAS1C 1995, 118). A félsziget északi és középső területein csak a Bubanj-Sálcuta-Krivodol komplexumból ismerünk nagyobb számban embert ábrázoló szobrokat (RADU 2002, 160-166, Pl. 99; ROMÁN 1971, Abb. 19, 10; TASIC 1995). A Kárpát-medencétől keletre a Cucuteni- és Tripoljekultúrákban általános az idolplasztika, de ezek jellege teljesen eltér az itt bemutatott töredéktől (MANTU 1993; POGOJEVA 1983; SZTÁNCSUJ 2003, 56, 17. k.). A késő rézkortól kezdve ismét több emberábrázolás ismert a Kárpát-medencéből (BONDÁR 1999a; BONDÁR 2002; KALICZ 2002). Az ún. cserélhető fejű („fej nélküli") és a lapos testű idolok a középső bolerázi időszaktól (Baden Ib) a klasszikus badeni időszakig (Baden III) előfordulnak (NÉMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1981, 261; NÉMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1991, 79, Abb. 14). Bondár M. szerint a lapos testű idolok közül a nyakkal ábrázolt darabok is már a protobolerázi horizontban felbukkannak (BONDÁR 1999, 46; BONDÁR 1999a, 40). Az ún. kebles edények is az antropomorf ábrázolások körébe tartoznak, megtalálhatóak a protobolerázi fázistól a bosácai csoportig (BONDÁR 2002, 86). A badeni kultúra késői időszakából is ismerünk idolokat, antropomorf ábrázolásokat (BONDÁR 1999, 44-46), és erre az időszakra keltezhetőek ún. ember alakú urnák is (KALICZ 1963; KOÓS 1994; B. KOVÁCS 1986). A Patakra járó-dűlőből származó idoltöredék egy emberi fej leegyszerűsödött formában való ábrázolása. A tárgy erősen kopott felületű, durván megformált, csak a szemeket és a fület jelezték rajta. A lelet jól illeszkedik abba a késői neolitikum végétől kezdődő folyamatba, amelynek során az emberábrázolások száma, minősége radikálisan visszaesik, a korábbi realisztikus, részletekbe menő kidolgozás helyébe egy durvább, sematikusabb megformálás lép. A lelet leginkább az egyik tiszafüred-majorosi töredékhez hasonlítható (KALICZ 1980, 53, 6. k. 3.). Hasonló kidolgozású fejtöredék - több más antropomorf ábrázolás mellett - a Tripolje-kultúra egyik késői fázisába sorolható telepén is előkerült (riPHHK-BI^EMKO 1989, PHC. 4. 2.) A bodrogkeresztúri és hunyadihalmi kultúrák alakos ábrázolásai leginkább az edényfedőkkel hozhatóak kapcsolatba (PATAY 1974, 42; PATAY 1989, 42-43); elképzelhetőnek tartjuk, hogy a Mezőkövesdről előkerült töredék is egy fedő része, hasonlóképp a kultúra többi plasztikájához. Egy átfúrt, agyagból készített amulettet is találtunk a gödör leletei között, hasonló - csontból készült - tárgy Tiszalúcon került elő (PATAY 1987, 105, 26. ábr. 1.). 48