A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Rózsa György: Egy reformkori levelezés margójára. Kassay István levelei a pozsonyi diétáról

holnap deputatiot akarnak, talán hétfőn eldől, hogy hát hogy légyen." Az október 22-én a királyhoz elküldött sérelmi felirat a megsértett alkotmány védelmében fogant. A nemzetjogain sérelmek estek, s miután az ország a törvények támaszától megfosztatott, „már nemzeti veszedelmétől kellett rettegnie". A rendek a feliratban sérelmezik, hogy a kormányzás a német-szláv örökös tartományok módjára történt, több esetben nyílt levelek módján, önkényes rendeletekkel, katonai erő bevetésével, a kiküldött királyi biztosok a megyeházakat ostrom alá helyezték, a tisztviselőket elzárták, a tanácskozások szabadságát elfojtották, a levéltárakat megsértették, a jegyzőkönyveket megcsonkították, a pecséteket lefoglalták, az országgyűlés összehívását tizenhárom évig elmulasztották. Hivataluktól számos hazafit megfosztottak, jogaik gyakorlásában akadályoztak. A felirat a sérelmek miatt nem a királyt, hanem „a századok óta folytatott kényuralmi rendszert" okolta. Ezért a karok és rendek követelték, hogy a megsértett törvényeket újra fogadja el az udvar, az adónak ezüstben történő behajtását, az erőszakos újoncozást, valamint a megyékbe kiküldött bizottságokat haladéktalanul szüntessék meg. A megyék egymás közti levelezését és az országos bizottságok munkálatait az uralkodó engedélyezze. A királyi válasz, mely november 9-én kelt - bár komoly reményeket nem fűzhettek annak tartalmához - még a várakozástól is elmaradt. Az okokat keresve az udvarban uralkodó személyi ellentételeket vélték felfedezni. „Azt hallani, hogy a resolutió nagyon rossz lesz, ennek pedig okának Zichy Károly, miszerint kedves hazánk édes fiát állítja a szárnyaló hír, s úgy beszélik, hogy a Metternich jobb resolutiót akart küldeni, de Zichy állt ellent, akivel amint mondják a palatínus e tárgyban egy keveset keményen is beszélt, s értésére adta, hogy tudja meg, hogy nem csak palatínus, de a király testvérével is beszél."

30 - írja Kassay november 10-én kelt levelében. „Ha az alkalmatosság holnap reggel pedig nem indulna ... jobb szerettem volna holnap írni, talán már a resolutióról is tudtam volna valami bizonyosat közleni. Ezt előre is azért írom, hogy a Zichyt addig is átkozhassa a tekintetes úr, s akikkel ezen rossz hírt közli, azok is kérjék fejére a magyarok Istene méltó bosszúállását, mert ha a resolutió jó lesz is, ő kárhozatot érdemel, annyi bizonyos lévén, hogy ő azon volt, hogy rossz legyen. Az ifjúság ellene méreg által elfojtott szívvel kiált átkot, csak az a kár, hogy haragok súlyát vele nem éreztetik."

31 A királyi resolutiót a november 12-i együttes ülésen olvasták fel. Ebben az uralkodó nehezményezi, hogy a propozíciók tárgyalását a rendek elhalasztották. A feliratban foglalt sérelmeket, melyet inkább „feledni illett volna" összességében elutasítja, s részletesen ír azon körülményekről, melyek döntéseit megalapozták. E szerint: „midőn egyrészről az engesztelhetetlen ellenség, más részről az újítani vágyók, vakmerő szándékkal, eleink minden institúcióját felforgatni törekedtek, rendkívüli eszközökhöz kellett vala nyúlnia, kivált, midőn országgyűlés összehívására sem idő nem volt, sem a körülmények nem kedveztek. Csak 0 Felsége a kormány élén láthatá a veszélyeket egész rettentő nagyságukban, csak ő választhatta meg ennél fogva az alkalmas eszközöket, melyek által Magyarországot is megmentse, mi sikerült is neki."

32 A pozsonyi közállapotokat jellemzi, hogy a resolutió megfogalmazásával vádolt Zichy Károly ablakait éjszaka bedobálták. A városban és az országgyűlés tagjai közt elterjedtek a gúnyiratok - pasqvilusok - melyek egy-egy személyről fogalmazódtak latin nyelven. Ezek minden bizonnyal Pestről vagy vidékről jutottak el Pozsonyba, ahol kézről kézre jártak, vigyázva, nehogy a titkos29

B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1.21. 1825. október 23. 30 B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1. 21. 1825. november 10. 31 B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1. 21. 1825. november 10. 32 Vaszary i. m. 119. 459