A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Rózsa György: Egy reformkori levelezés margójára. Kassay István levelei a pozsonyi diétáról

fogja. Kassay István Máriássynak küldött levele mellé csatolja a királyi propozitiókat, melyek ebben a formában nem maradtak ránk. Az országgyűlés induló napjait leíró levelében tizenkét oldalon számol be az eseményekről, melyek között kiemelendő a királyné koronázásának leírása. Pozsonyban ekkor tizenkilencedik alkalommal tartottak koronázást (az utolsó ilyen eseményre 1830-ban került sor). A magyar szent korona szeptember 17-én indult el Buda várából, hogy két nap múlva Pozsonyba érkezzen. Az egyes megyék területén megyei bandériumok kísérték az aranyozott hatfogatú császári postakocsit. A koronát szeptember 22-én vitték át a székesegyházból a királyi lakosztályra. A nagyszámú küldöttség által átvitt koronázási ládát 24-én bontották fel, majd a királynéi koronát a szükséges mértékben igazították. Pozsonyban mintegy 15 ezer vendég nézte végig a ceremóniát, melyről Kassay így ír levelében: „25.én a koronázás fényes pompával véghez ment, este a város, a prímás, a Koháry, a Grassalkovics házai és a mi utcánkba emelt thriumphaus kapu fényesen ki volt világítva, nem különben a zsinagóga. A prímás háza előtt egy obeliskus, mely némelyek szerint húsz öl magas, emeltetett fából és deszkából, mely lámpákkal telerakatott..."

20 „Egy ablakban magyar írás is volt, - nem is volt egyebütt sehol magyar nyelven semmi - ily jeles: Éljen a király és a királyné a magyar hazával!"

21 A koronázást követően több mint kétszázan vettek részt a hivatalos díszebéden, melyet másnap este bál követett. A koronázást követően a rendek kerületi üléseket tartottak és az országgyűlés napirendjeiről tanácskoztak. „Természetes, hogy ami legjobban fáj, annak gyógyítását kellett volna mindeneknek kívánni, s ezt is kívánta az okosabb rész, de fájdalom találkoztak olyanok is, akik mellesleg való tekintetek által megszakíttatván oly dolgokat tettek volna elsőnek, melyek mások előtt utolsónak láttattak" - írja Kassay október 13-án kelt levelében.

22 A haladék nélkül való orvoslást kívánó bajoknak tartatván a legközelebbi időbe a katonaállítás és adó kivetése dolgába tett törvénytelenségek, ezek húzták a jobb rész figyelmét egészen magukra, s ámbár a királyi propoziciók is az ország boldogságára célzának, mindaz által ezekbe beleereszkedni, sőt a beléjük való beleereszkedést megígérni vagy említeni sem akarták a Rendek, míg a constitúción esett sérelmek meg nem orvosoltattak."

23 Az alkotmányon esett sérelmek orvoslására nunciumot, üzenetet fogalmaztak meg, melyet a négy kerületi jegyző mellett kerületenként két-két kiküldött segített írásba foglalni. A megyékbe kiküldött kormánybiztosok megbüntetése „tüzesen vitattatott a Kerületekben", s ezt, valamint az alkotmány egyéb sérelmeit nem mellőzhették a nunciumból. Az esetet a híres Sopron megyei követ, Nagy Pál így foglalta össze Kassay tolmácsolásában: „ez éppen olyan tanács volna, mintha hazámat a földindulás összerázván, s megroskasztván, ennek helyrehozása módjáról építőivel tanácskoznék, s azt javallaná, hogy először a szobákat kell kifesteni."

24 A borsodi követek, Vay Ábrahám és Ragályi Tamás is hozzászóltak a vitához, melyet a personalis, Szőgyény Zsigmond is támogatott, mondván: „meg lévén győzetve, hogy a tekintetes karokba és rendekbe ezt az értelem és nem az indulat akarja, nem bánom, maradjon. A personalis még eddig nagyon a mi követeink 19 Horváth M., 1868.146. 20

B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1. 21. 1825. szeptember 25. 21 B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1. 21. 1825. szeptember 25. 22 B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1. 21. 1825. október 13. 23 B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1. 21. 1825. október 13. 24 B.-A.-Z. m. lt. XV.15. 1. 21. 1825. október 13. 457