A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Rózsa György: Egy reformkori levelezés margójára. Kassay István levelei a pozsonyi diétáról

Kassay István egyike volt azon reformkori fiatal jurátusoknak, akik nemesi család sarjaként folytattak jogi tanulmányokat, majd annak befejezése után a vármegyén kerestek állást, vagy az ügyvédi pályát választották. A sajókazinci birtokos, id. Kassay István gyermekeként nevével már 1823-ban találkozunk a Borsod vármegye közgyűlési jegyzőkönyveiben, ahol az adott évben a szentpéteri járásban megüresedett főesküdti hivatal állására ad be kérelmet.

2 Rövid vármegyei szolgálat után a fiatal Kassay 1825 elején Pestre kerül, ahonnan rendszeres kapcsolatot tart nemcsak Máriássy Lászlóval, de a megye más személyeivel egyaránt.

3 A pozsonyi országgyűlés megnyitása már Pozsonyban találja Kassayt, aki egyike volt a diéta mellett dolgozó, annak munkáját segítő fiatal jogászoknak. Az országgyűlés munkájában a követek mellett fontos szerepet töltöttek be azon főként jogot végzett fiatal értelmiségiek, akik leginkább három csoportba voltak oszthatók. A jogi végzettségű jurátusok azon fiatalok voltak, akik vizsgáik letételéhez szereztek gyakorlatot. A kancellisták, vagy kiskövetek ügyvédi vizsgájuk után vállaltak egy-egy követ melletti hivatalnoki feladatokat, míg az ablegati absentium néven említett fiatalok távol lévő mágnásokat, özvegyeket, főpapokat képviseltek.

4 Kassay leginkább kancellistaként működött Pozsonyban, aki napközben az országgyűlés különféle dokumentumait másolta, egyben a két borsodi követ mellett végzett titkári feladatokat, talán külön is kiemelve a Ragályi Tamáshoz fűződő szoros személyi kötődését, akit atyai barátjaként is tisztelt. Az országgyűlés berekesztése után Pesten keres munkát, ahonnan rendszeres kapcsolatot ápol Borsod megye közgyűlésével és az itteni nemességgel. Mint az országgyűlés munkáját ismerő fiatal voltjelen a rövid 1830. évi diétán, ahol ablegatus absentiumként a Klobusicky család egyik távol lévő tagjának képviseletét látta el. A 30-as években számos dokumentumot találunk a borsodi közgyűlés iratai között, melyek Kassay működését mutatják be. Mint pesti táblai ügyvéd Iát el képviseletet több perben, borsodi megbízóktól munkát kapva.

6 A Pesten dolgozó Kassayt az 1840-es években a Pest megyei nemesek sorában találjuk, majd a szabadságharc utáni élettörténetéről nincsenek adataink. A márkus- és batizfalvi Máriássy család egyike Felső-Magyarország legrégibb nemesi családainak, melynek története a családi legendáriumot leszámítva is - ez Lehel vezértől vezeti le a család történetét - a XIII. századig vezethető vissza. Az ősi birtokok Szepes és Gömör megyékben voltak, majd később Sáros, Borsod, Heves, Nógrád és Pest megyében is jegyeztek birtokokat. A jelentősebb összefoglaló genealógiai munkákban (Nagy Iván, Kempelen Béla) mintegy négy táblában mutatják be a Máriássy családot, melynek harmadik tábláján találjuk a sajókazinci birtokkal is bíró, illetve ott élő Máriássy Lászlót (1797-1857).

7 A 1 eszármazási táblán a VII. Lászlóként jegyzett személy édesapja Máriássy Boldizsár (1759-1811), édesanyja Losonczy Klára (1771-1820) volt. A család ezen ágának Borsodon kívül Gömörben, valamint Szepesben voltak birtokaik, melyet megerősít az a dokumentum, melyet 1821-ben állít ki Borsod vármegye. Ebben Máriássy László és árva öccse, Máriássy Menyhért (1810-1874) szepesi birtokainak árendába adásáról döntenek, támogatva ezzel a kiskorú Menyhértet.

8 Máriássy László 2

B.-A.-Z. m. lt. IV.501. 3 B.-A.-Z. m. lt. XV.15. l.d.21. 1825.02.15. Pest 4 Csorba S., 2000. 84. 3 Pálmány Béla levéltáros szíves közlése. 6 Kassay működését az alábbi dokumentumok mutatják be: B.-A.-Z. m. lt. IV.501.2884/1831. 4173/1831, 1128/1834, 1343/1836, 12963/1839. 7 Nagy /., 1860 20.; Kempelen B., 1913. 8 B.-A.-Z. m. lt. IV.501. 868/1821. 454