A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)
Kormos Gyula: A tokaji evangélikus templom barokk orgonája
Ezért Lazáry Pál lelkész elengedhetetlennek tartotta, „hogy addig is, míg tökelletessen helyre igazitódtatna, ... míg tökélletesen a' hijján[zó] sípok is a' tisztelt Orgona Művész Mester Úr által meg készítetek és akkor ujjabban meg stimoltatna", ideiglenesen behangoltassa, amelyért az orgonaépítőnek 7 ft 30 kr-t fizetett ki a saját pénzéből. 30 Ezt a tűzoltószerü hangolást az augusztus 15-i jegyzőkönyvi határozat szerint ki is fizették a lelkésznek. 31 A számadásokból azonban úgy látszik, hogy mégsem került sor a hangszer teljes rendbetételére. Még 5 évvel később, 1861-ben is sikerült kisebb igazítással elodázniuk a javítást. 32 S hogy a következő években sem került a nagyjavításra sor, nyilván közrejátszott benne lelkészük, Lazáry Pál 1864-ben bekövetkezett halála is. 33 Sajnos az orgonaépítő kiléte sem a jegyzőkönyvből, sem a számadásból nem derül ki, csak arra lehet következtetni, hogy a közelben lakó lehetett, vagy éppen ott tartózkodott. 34 Az 1861. május 12-13. között megtartott egyházlátogatás jegyzőkönyve a liturgikus térben a következőképpen mutatja be az orgonát: „Az imaház 39 a öli térmértékű, van raita 6 ablak, benne 20 pad, egy fejéren lakírozott szószék, és ugyan olyan oltár aranyozással és feszülettet ábrázoló képpel, és 8 változatú orgona."' Miután ekkor még az imaháznak nem volt karzata, így az orgona még továbbra is az oltártérben állt, s ugyanolyan ,fejéren lakírozott" és aranyozással díszített lehetett, mint a szószék és az oltár. 36 Az orgona rendbetételére végül csak az új lelkész hivatalba lépése után került sor, amikor Rudassy Mátyás egykori miskolci kántor és orgonaépítő 37 45 ft-ért elvégezte a szükséges javításokat és bizonyára a síppótlásokat is. Az „orgona kijavításáért Rudasy úrnak 45,-" ft-ot fizettek ki, s ekkor kicserélték a két húzószíjat is. 38 Bár bizonyítékunk nincs rá, feltehetően az 1846-os ideiglenes hangolást és az 186l-es igazítást is ő végezhette, ugyanis ismereteink szerint ez idő tájt orgonaépítőként csak ő működött a környéken. 1874-ben a kézi működtetésű szíjhúzásos ékfúvóknak feltehetően az összes húzóés belső szíját kicserélték, amikor az „Orgonához uj szijjak"-at vettek 6 ft-ért." A számviteli főkönyv 1877-es évre vonatkozó adatai szerint három évvel később a szószék, az oltár és az orgona kisebb javításaira 19 ft 30 krajcárt fizettek ki. 40 A számadás szűksza30 Evlt: Tokaj 1/2 doboz 38. jelz. Protocoll (1783-1870, 1893-1914) 205-206. 1846. aug. 15-én kelt 405. sz. határozat. 31 Uo. 45. jelz. KR 1846. Rendkívüli kiadások ,Az orgona stimolásáért fizettem tisztelendő úrnak 7 fi 30 kr." 32 Uo. KR 1861/8: Az orgona igazításáért 3 fi. 33 Evlt: Tokaj 1/2 doboz 38. jelz. Protocoll (1783-1870, 1893-1914) 290. p. 34 Uo. 205. p.: „és mint egy Orgona Művész itten létezett... " 35 Evlt: Tokaj 1/4 doboz 37. jelzetű kötetben elhelyezett 1861. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv III. pontja. 36 Az orgona mai festése is ezt igazolja, bár az alsószekrény a padok mintájára barnára festett. 37 Bár az orgonaépítő teljes neve nincs feljegyezve, Rudassy László egri orgonaépítő mégsem lehetett, ugyanis ő még 1849-ben meghalt. Rudassy Mátyás 1814-ben született Rudassy József pétervásári kántor és Bocsai Éva gyermekeként. Mátyást még ifjúkorában Miskolcra hívták meg kántornak a Mindszenti templomba. Első házasságkötésekor Rudassy László volt az egyik tanú. Rudassy Mátyás 1851. évet követően valamikor elhagyta Miskolcot. Tevékenysége is csak eddig követhető. (Szigeti Kilián: Régi magyar orgonák. Eger. Zeneműkiadó, Budapest 1980., 95-100.); Evlt: Tokaj 1/7. doboz, 45. jelz. KR (1820-1877) 1865-66/3. tétel. Miskolci működése után valószínű Sóstokajban telepedett le. 1861-ben ő építette Nyírtass rk. templomának 6 regiszteres pedál nélküli orgonáját (Solymosi Ferenc organológus kutatásaira alapozott nyilvántartás szerint). 38 Evlt: Tokaj 1/7. doboz, 45. jelz. KR (1820-1877) 1865-66/4. tétel: „Prits Károly úrnak két orgona széjért 2,-" 39 Uo. KR (1820-1877) 1874. évi jelzés és dátum nélküli bejegyzés. 40 Evlt: 1/7 doboz 46. jelz. Számviteli főkönyv (1877-1888) 2., 1877/19. tétel. 440