A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Hazag Ádám: Adatok Gömör és Torna vármegye cigányságának életéről, az 1768. évi cigányösszeírások tükrében

Budán, ebből háromnegyedük keresztény, harminc év múlva számuk 90-re nő, és szinte kivétel nélkül muszlimok.

1 Látható, hogy a cigányság ebben a korszakban is gyorsan tudott alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, és a kor zűrzavaros körülményeit kihasználva viszonylagos nyugalomban élt. A török kiűzése, és a Rákóczi-szabadságharc leverése után új korszak kezdődött a cigányság életében. Egyfelől ekkor kezdődik meg a tudatos betelepítés az ország területére, melynek következtében sok új cigány lakos is érkezik az országba. Betelepedésük azonban nem volt összetűzésektől mentes, ebből az időből rengeteg, a cigánysággal szemben fellépő, őket bepanaszoló forrással állunk szemben, amelyek azt mutatják, hogy a cigányság gyorsan szembekerült a lakosság más részeivel. Az eddigi, szinte korlátlan szabadságukat fel kellett adniuk, és a kiépülő új hatalmi rendszer már nem tűrte tovább életmódjukból adódó, a társadalom nagy része számára elfogadhatatlan életmódjukat. Az államigazgatás modernizációjával a Magyar Királyi Helytartótanács veszi át az ország irányítását (1723), és a rendteremtés egyik fő célpontjává hamarosan a cigányság válik. III. Károly volt az első uralkodó, aki komolyabban foglalkozott a cigányság kérdésével, az 1724-es pozsonyi rendelete rögtön rá is mutat a Habsburg cigánypolitika egyik lényeges pontjára. A rendelkezés sarkalatos pontja, hogy a cigányokat vándorló életmódjuk miatt a főbenjáró bűntettek miatt sem tudják felelősségre vonni, lehetetlen eljárni velük szemben. Kihangsúlyozza azt is, hogy nem csak Magyarország, de az osztrák főhercegség és a stájer hercegség területén is feltűntek, ezzel veszélyeztetve az örökös tartományok nyugalmát. Ezért elrendeli a cigányság és a kóborlók összeírását, azokról, akikről bebizonyosodik, hogy nem követtek el bűncselekményt, azokat a földesurak uradalmukon letelepíthetik, de kötelesek arról gondoskodni, hogy tisztességesen éljenek. Azokat a cigányokat, akik továbbra is vándorló életmódot folytatnak, azokat kötelesek vármegyénként összegyűjteni és csupán számuk megállapítása végett összeírni. Az öszszeírásnak ellenállókat azonnal és büntetlenül megölni rendeli, valamint a már meghozott ítélettel elítélt személyek esetében, tizenhat éves kortól fejvesztés általi kivégzést rendel el. Az asszonyok esetében előírják, függetlenül eddigi viselkedésüktől, hogy amennyiben nem telepednek le, süssenek rájuk bélyeget, másodszori feltalálásukkor pedig pallos által végeztessenek ki. A rendelet türelmi időt ad az intézkedés hatálybalépésének idejéig azoknak, akik letelepedni és dolgozni kívánnak, hogy a városok magisztrátusánál jelentkezzenek, ahol lejegyzik nevüket, korukat és leírásukat, és ezen összeírást megküldik az udvar illetékes szervének. Ilyen összeírások maradtak fenn Nógrád megyéből, valamint egy 15 családot felölelő részlet a losonci járásból, mely tartalmazza azt is, hogy a megkérdezettek melyik földesúr szolgálatába kívánnak állni. A rendelet szövegéből kiderül, hogy az uralkodó ekkor még nem a cigányság egészét érintő intézkedést hoz, célja inkább a vándorló cigányság távoltartása az örökös tartományoktól. A cigányságnak az erőszakos letelepítésére törekvő intézkedése nem egyedülálló, ennek előzményét megtalálhatjuk Spanyolországban, ahol IV. Fülöp 1633-ban, az addigi igen kegyetlen és erőszakos intézkedések kudarcát látva,

1 új eszközökhöz nyúlt. A cigányság jellegzetes, őket a társadalom többi részétől elkülönítő vonásait, nyelvüket, elnevezésüket, öltözködésüket eltiltotta, és a továbbra is vándorlókat gályarabságra ítélte.

16 A két 13 Fraser Angus, Sir, 2000. 111. u

MezeyB., (szerk.), 1986. 81-82. 15 Ez kitoloncolást, száműzetést, gályarabságot, kényszermunkát jelentett. 16 Fraser Angus, Sir, 2000. 153-154. 422