A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)
Dobrossy István: Miskolc politikai arculatának alakulása az 1920-1939 közötti országgyűlési képviselő-választások tükrében
szól). A zsidók - noha természetben egy faj - két kategóriába sorolhatók. A tágabb csoportra a törvény minden rendelkezése érvényes, a szűkebb csoportra csak bizonyos rendelkezések vonatkoznak (megkülönböztetett zsidók). A második zsidótörvény az elsőtől különbözik a százalékos arány megfogalmazásában és az eltiltásokban is. A törvényhatósági bizottságokba a virilista lista alapján nem kerülhetnek be, de választhatóságuk is korlátozott. Közhivatal-viselési jogukat megvonja, tehát köztisztviselő, közalkalmazott zsidó nem lehet. A szabadfoglalkozások körében (ügyvéd, mérnök, orvos, gyógyszerész, színész) a kamarai tagoknak csak 6%-át tehetik ki. Közhatósági feladatot nem láthatnak el (jegyző, közjegyző). A szállítás, kisipar területén 6-6%, a gazdasági vállalkozások értelmiségi tisztviselői között 12% lehet a zsidók aránya. A törvény még szól a kivándorlást elősegítő intézkedések meghozataláról, de ezekről később nem esik szó, sőt a különböző jogcímű összeírások, kimutatások a helyhez kötést szolgálják. A második zsidótörvény nem szól a munkaszolgálatról, azt tágabban, tehát nemcsak a zsidókra vonatkoztatja. A munkaszolgálat „a fegyverfogásra megbízhatatlannak tartott elemek katonai célú felhasználása." Ez pedig 1920-tól éppúgy vonatkozott a más politikai gondolkodókra, mint a nemzetiségekre, mindazokra, akikre nézve a kormány fontosnak tartotta a katonai terror alatt tartását. Kényszer munkatáborok ugyan voltak (zalaegerszegi internálótábor), de munkaszolgálatra 1939. júliusáig nem került sor. Ekkor bejelentik - s elsősorban zsidókról van szó -, hogy 5000 embert készítenek fel munkaszolgálatra. Ősszel, de főleg 1940 elején már Teleki Pál miniszterelnök is arról beszélt, ha külön zsidó cserkészszövetség létrejönne, azt úgy kéne kezelni, mint a zsidó fiúk munkaszolgálatra történő felkészítését. 1939. július 15-én Budapesten bevonultak az első kötelező munkaszolgálatosok. A törvény „magyarázata" a következőképpen hangzott: „a katonai szolgálatra végleg alkalmatlannak minősített minden magyar állampolgár", aki a 24. életévét betöltötte egy ízben, s három hónapot meg nem haladó időtartamra közérdekű munkaszolgálatra kötelezhető. A törvényjavaslat kidolgozója Fábry Dániel tábornok volt, aki egyben meg is szervezte az első ötezer ember „magyar állampolgár" munkaszolgálatát. Magyarázata, indoklása szerint: „a magyar életben teljesen újszerű intézmény a kötelező munkaszolgálat, amelynek az a célja, hogy mindenkit kiképezzenek a nemzetvédelem érdekében. Mert a jövőben a totális háborúban mindenkinek szolgálatot kell teljesítenie. A munkaszolgálatnak óriási a gazdasági jelentősége a nemzeti vagyon értéknövelése szempontjából, mert olyan munkát végeznek el, amelyek évtizedek, sőt évszázadok óta megoldásra várnak és amelyek eddig pénzhiány miatt nem voltak elvégezhetőek." 80 A terv elkészítője szerint a nemzeti nevelésen kívül nagy gondot fordítanak a sportra és az egészségnevelésre, s nem minden cinizmustól mentesen arra, hogy „a végzett fizikai munka senki egészségének ne legyen ártalmára". Azt orvosi vizsgálatnak kellett megállapítani, hogy ki milyen százalékban, s munkaképességgel alkalmas a szolgálatra. Miskolc város választott polgármestere 1938-1943 között Fekete Bertalan volt. A második zsidótörvény végrehajtási utasításának azt a részét, amely a törvényhatósági bizottságból a zsidó képviselőket kizárja, az ő elnökletével működő igazolóbizottságnak kellett végrehajtani. 1939. szeptember elején ötfős bizottság meghozta azt a döntését, amelyet Zsedényi Béla jogakadémiai tanár egyértelműen elutasított, de végül is a polgármester döntését tudomásul vette. A város vezetőjének az volt a véleménye, hogy „a választmánynak az a dolga, hogy a törvényt végrehajtsa, illetve a végrehajtási utasításhoz tartsa magát. Itt nem bírálni és magyarázni kell a törvényt, hanem végrehajtani". Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap, 1939. július 16. 415