A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Dobrossy István: Miskolc politikai arculatának alakulása az 1920-1939 közötti országgyűlési képviselő-választások tükrében

városhoz hasonlóan garantálja, hogy a megye egész területén érvényesüljenek a fajvédő, a magyar és keresztény mozgalom eszméi.

71 A Korona nagygyűlésen részt vevők természetesen nem jelentették Miskolc szavazóképes polgárainak komoly számát. Nem tudni pontosan, hogy a szavazók száma miért lett 19 786 fő, amely pontosan 8273 fővel volt kevesebb, mint az előző, 1938-as évben. (A szavazati jog megvonásának okára magyarázatot, dokumentumot mindmáig nem találunk. Annyi azonban bizonyos, hogy az 1940-re összeállított választói névjegyzékben még kevesebben voltak, összesen 19 489 fő szerepelt.) A választójogi törvény szerint a szavazás kötelező volt. Ennek ellenére a májusi választáson sokan meg sem jelentek. (A városbíróság 823 fő ellen indított eljárást és szabott ki pénzbüntetést.)

72 A kormánypárt, a Magyar Élet Pártja (mögötte a Magyar Élet Mozgalommal, s Miskolcon a februárban, kormányzati támogatással indított új napilappal, a Magyar Élettel) a Borsod-Gömör-Kishont vármegyei és a miskolci listán is első helyen Lukács Bélát indította.

73 A „keresztény" jelszó alatt a lista második helyére Szász Lajos - Miskolcon nem ismert - pénzügyi államtitkár került, míg őt Szelényi Imre minorita pap követte, a negyedik jelölt pedig egy közismert miskolci személy, Minnich Miklós lett. (Kelme- és tisztítóüzeme, mosodája volt Miskolcon, politikusként nem, nevét inkább a sajtóreklámokból ismerték.) A négy képviselőjelölt 1939. május 14-én mondta el programbeszédét. A kortárs és az eseményről tudósító minősítése szerint „a hallgatóság vegyes érzelmekkel távozott a programot adó gyűlésről. Most azt hallották, amit az ellenzéki képviselők korábban támadtak, s amivel ők a város szavazóit az ellenzéki oldalra állították."

74 Thurzó Nagy László szerint a „keresztény" jelszó alatt most a szavazók az ellenkezőjére szavaztak, mint korábban. Az ellenzék vezéregyénisége továbbra is Reisinger Ferenc volt. A párt vezetője Rónai Sándor, s a választási programbeszédre a Korona Fehér termében került sor. Élesen támadta a zsidótörvényt, a párt értékelése szerint ún. „zsidókérdés" nincsen, gazdasági problémák vannak, amelyeket úgy is le lehet fordítani, hogy a keresztény diplomás fiatalok elhelyezkedése nehéz. S bár a törvényt elfogadták, a szociáldemokrata párt nem zárt ki és nem is fog kizárni felekezeti hovatartozása miatt soraiból senkit. Az SzDP megyei listáját, s egyben a miskolcit is Reisinger vezette, s az ő mandátumának sorsát mindenki biztosra vette. A városi listán Rónai Sándor, Fekete Mór tisztviselő és Juhász István szabó szerepelt még. Érdekes volt a Kisgazdapárt és Eckhardt Tibor szerepe, helyzete. A kisgazdák Miskolcon nem állítottak listát, amely elvileg azt jelentette, hogy a támogatóik szavazatának jelentős részére a baloldali ellenzék számíthatott. (A két párt között erre vonatkozó megállapodás nem született.) A párt hivatalos állásfoglalásától mi sem állt távolabb, mint a baloldal támogatása. így a keresztény ellenzék a kormánypártot erősítette, vagy legalábbis annak pozícióját támogatta. A Magyar Jövő című napilap, amely a Kisgazdapártot erőteljesen támogatta, „lelkes hangú írásokban üdvözölte, hogy Lukács Bélával 71 Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap, 1939. január 31. 72 Thurzó Nagy L, 1965. XXV. k. 5-10. 73 Az 1892-1958 között élt, rimaszombati születésű politikus katonatiszti pályáról lépett át, s lett a Tisza jobb parti Mezőgazdasági Kamara elnöke. 1935-1938 között főispán Miskolcon, 1940-1944 között a Magyar Élet Pártja elnöke, 1942-1944 között tárcanélküli miniszter, akit háborús bűnösként elítéltek. Vö. Bölöny J., 1992. 343. 74 Thurzó Nagy L., 1965. XXV. k. 9. 413