A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Dobrossy István: Miskolc politikai arculatának alakulása az 1920-1939 közötti országgyűlési képviselő-választások tükrében

v. det is el kellene küldeni, helyükre másokat nem tudnak kapni. Ilyen állapotok bekövetkezését a gazdasági élet pedig nem kívánta".

56 A tapasztalható értetlenség és a folytatódó társadalmi viták közben megjelent a törvény végrehajtási utasítása. Ez volt az 1938. évi XV. te, amely az ügyvédi, orvosi és mérnöki kamarákra, valamint a vállalatokra vonatkozott, s végrehajtását a 4350/1938. sz. rendelet írta elő. Ez négy pontban rögzítette, hogy ki tekintendő zsidónak. Eszerint zsidó volt a hitfelekezet tagja, az, aki 1919. július 3l-e után tért át másik bevett hitfelekezetbe; az, aki ekkortól úgy lépett ki, hogy nem lépett be más felekezetbe, s végül az, aki a jelzett időpont után született, s vagy anyja, vagy apja (tehát csak egyik szülője) izraelita hitfelekezet tagja volt. A mérnöki kamarákra vonatkozóan az iparügyi miniszter, az orvosi kamarákra a belügyminiszter, az ügyvédi kamarákra nézve pedig az igazságügyminiszter állapította meg - a személyi adatok beszolgáltatása után -, hogy kit kell zsidónak tekinteni. A vállalatoknál az üzletvezetőnek kellett hasonló adatokat szolgáltatni (a közszolgálaton kívül eső minden vállalat, üzem, mezőgazdasági és kerti vállalkozás, szőlőgazdasági üzem tartozott ide) akkor, ha legalább öt alkalmazottat foglalkoztatott értelmiségi munkakörben. (A végrehajtási utasítás erőteljesen hangsúlyozta, hogy a rendeletet kijátszók helyére - az üzem költségére - új vállalatvezetőt neveznek ki.) 1938. november 2-án megszületett az első bécsi döntés, amely a Felvidék egy részét visszacsatolta Magyarországhoz. A döntést megelőzően egy hónappal a Magyarországi Izraeliták Országos Irodája kibocsátott egy felhívást, amelyben megfogalmazta, hogy „...a magyar zsidóság - híven apáitól örökölt hagyományaihoz - minden erkölcsi és anyagi erejét felajánlja a magyar nemzetnek. ... A magyar zsidóság kész minden áldozatra, hogy a magyar igazságot diadalra segítse, és őszinte hittel fordul a határon túl élő hittestvéreihez... Ne tántorítsanak meg senkit azok a korlátok, amelyeket bizonyos tereken elénk állítottak, e válságos órákban feledjünk el mindent, csak egyet nem, hogy hazafiságunkat korlátok közé szorítani nem lehet..."

57 Ezzel mintegy deklarálni kívánták, hogy a határon inneni és a túli zsidóság egyformán magyarnak érzi magát, s a magyar zsidóság egységes hazafiságában, áldozatvállalásában, osztozik a trianoni tragédiában, amely az országot sújtotta. (Vélhetnénk ezt akár a védekezési reflex megnyilvánulásának is azzal szemben, hogy a jobboldal a közvélemény előtt elsősorban őket tette felelőssé az ország csonkításért.) A miskolci Kereskedelmi Testület tagjainak többsége zsidó ember volt. Ezért „hazafiasságukat" úgy is fontosnak tartották kinyilvánítani, hogy 1938. december közepén mintegy ötszáz fős képviselettel Kassára utaztak, üdvözölve Kassa visszatérését. Hímzett címeres zászlót ajándékoztak a társkamarának, s emlékbeszédek hangzottak el a háború történetéről, majd az azt követő két évtizedről. Az együvé tartozást, a közös történelem vállalását fejezte ki, hogy első aktusként II. Rákóczi Ferenc emléktábláját koszorúzták meg a Dóm falán.

58 Ugyanabban a lapszámban, amely a kassai ünnepségről beszámolt, arról olvashatunk, hogy a képviselőház előtt Csáky István külügyminiszter letette a hivatali esküt, másrészt a zsidótörvény kapcsán egyrészt a kivándorlás megkönnyebbítése, másrészt a szabad költözködés megnehezítése is felvetődött, amelyhez a képviselők politikai mentalitásuknak megfelelően viszonyultak. Eszerint a törvény nem korlátozta Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap, 1938. május 7. Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap, 1938. október 5. Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap, 1938. december 13. 409