A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Dobrossy István: Miskolc politikai arculatának alakulása az 1920-1939 közötti országgyűlési képviselő-választások tükrében

tételt kellett megfogalmazni: 1. „A kommunizmus alatt kompromittált tanítók és tanárok tanításra nem alkalmazhatók", 2. „A numerus clausus törvényhozásilag rendeztessék", és 3. ,,A zsidó nemzetiségű tanerőbe ezenfelül a numerus clausus oly megszorítással valósítandó meg, hogy azok a nemzeti és keresztény szellem kialakítására közvetlenül alkalmas tantárgyak tanítására ne alkalmaztassanak."

2 Jóllehet a képviselőházban Zákány Gyula egységes kereszténypárti képviselő szájából 1920. április végén hangzott el először a numerus clausus fogalom, az a zsidókérdéssel összefüggésben már egy évvel korábban Szegeden felvetődött. Az 1919. május végén Aradról Szegedre települt nemzeti kormány külügyminisztere június 6-tól Teleki Pál volt, aki egy beszédében a „tudományos antiszemitizmus" hívének vallotta magát. „Ez volt az első hivatalos megnyilatkozása Magyarországon annak a gondolatnak, amelyből a bolsevizmus leverését követő korszak egész politikai, gazdasági és társadalmi struktúrája kialakult."

3 Az ankétról megjelent hivatalos jelentés szerint az egyetemi reform célja az, hogy megakadályozzák a „szellemi proletariátus" számának növekedését. A túlképzés elsősorban a jogi és az orvosi pályákon jelentkezett. A terv az illetékes egyetemek hatáskörébe kívánta utalni annak elbírálását, hogy „a felvételre jelentkező nemzeti és erkölcsi szempontból megbízható-e". A megfelelést előkészítendő, már a gimnáziumok feladata lett azoknak a kiválogatása, akik magasabb tudományos továbbképzésre alkalmasak. A kezdetben csak egyetemekre (akadémiákra), az előkészítésben a gimnáziumokra kiterjedő oktatási numerus clausus a nemzetgyűlésben már egy új elemmel bővült. Képviselői indítványként hangzott el, hogy az „elsőfokú iparhatóság akármelyik zsidó üzletét kisajátíthassa az érte jelentkező tisztességes keresztény ember számára. Ugyanez a képviselő a zsidó kataszter felállításának szükségességét is hangsúlyozta. (Ez az összeírásokon túl kiterjedt volna az ingatlan-összeírásra, illetve azok nagyságának, értékének korlátozására is.)

4 1920. július 23-án mutatkozott be Teleki Pál új kormánya, amikor is a miniszterelnök hitet tett a keresztény társadalom védelmének szükségessége mellett. S bár ő maga említést sem tett róla, vallás- és közoktatási minisztere (Haller István) beterjesztette „a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról" szóló törvényjavaslatot. Ebből lett a numerus clausus törvény, amely indoklásában olvashatjuk, hogy az „1918. év óta felettünk elviharzott forradalmak arra intenek, hogy ... eddigi egyetemi politikánkat is revízió alá vegyük... Óvakodnunk kell attól, hogy a Magyarországon már most is nagyszámú szellemi proletariátust ezzel is szaporítsuk... A legutóbbi időben láttuk, hogy azok, akiket egyetemeink diplomás emberekké képeztek ki, de akik a társadalomban nem tudtak kellőképpen elhelyezkedni, alkották a legveszedelmesebb turbulens elemet. Ha így volt ez a múltban, annál inkább így lenne ez a megkisebbedett Magyarországon, ha minden korlátozás nélkül nyitva maradnának az egyetem kapui." Az egyetemek és főiskolák „hivatásokra képesítő intézmények" is (a tudomány tanítása mellett), ezért elvárható, hogy csak annyi hallgatót vegyenek fel, amennyit alaposan ki lehet képezni. A hallgatók számát ezért a hivatástudatra apellálva is lehet kontingentálni. A törvény megszületésekor négy tudományegyetem, egy műegyetem, egy nyíló közgazdaságtudományi kar, s öt felekezeti jogakadémia volt Magyarországon. Az összes 2 Bethlen P., 1925.91. 3 Bethlen P., 1925.95. 4 Bethlen P., 1925. 100-101. 388