A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Gyulai Éva: Bor és kenyér I. Miskolc-toposzok az újkori országismereti irodalomban

BOR ÉS KENYÉR I. MISKOLC-TOPOSZOK AZ ÚJKORI ORSZÁGISMERETI IRODALOMBAN GYULAI ÉVA ...bort, amely megvidámítja a halandók szívét, fényesebbé teszi az orcát az olajnál; és kenyeret, amely megerősíti a halandók szívét. (Zsolt. 104,15) Előzmények (Oláh Miklós és Istvánffy) Az újkor két évszázadában, a 18-19. században a tudományos és szélesebb közvéleménynek a tágabb világ és a szűkebb környezet közvetlenül érzékelhető jelenségeire vonatkozó egyre fokozódó információs igényét - a kora újkor végéig általánosabb szóbeliség után - mind gyakrabban elégítették ki nyomtatott művekkel. Ezen információk alakításában, közvetítésében a modern polgári tömegtájékoztatás és véleményformálás, valamint tudományosság korszaka előtt - ha nem is kizárólagos, de - vezető szerepet vittek a tanulmány tárgyát képező ország- és útleírások. A két, önmagában is széles tartalmi, formai és minőségbeli spektrumot mutató irodalmi és szaktudományos műfaj külön-külön is számos megnevezést kapott már a kortársaktól is, de a „leírás" plasztikusan utal közös jellemzőjükre, hogy a vidékek, országok, helyek, helységek általános, legszembetűnőbb formai és tartalmi jegyeit örökítik meg, kölcsön véve és követve a rajzoló-festő módszerét, pillanatfelvételt, sőt szinte leltárt készítve. Mind a honismeret művelői, mind az utazók leírásai tág teret adnak akár a felszínes, akár a mélyebb benyomások közvetítésének, így még a szaktudományok eredményeivel, adataival kiegészítve is szerzőjük szemén, egyéniségének szűrőjén keresztül jut el az olvasóhoz és a közvéleményhez az információ. Ezért többet elárulnak egy hely, régió, ország egykori vonzerejéről, arculatáról, mint az újkor klasszikus történeti forrásai, az iratok, levéltári anyagok. Az adott táj, település korabeli arculatának formálásában szerepet játszottak mind a honismeret, mind az utazási irodalom nyomtatott és kéziratban terjedt művei, egyidejűleg megfogalmazva az előnyök, vonzás és taszítás momentumait. A klasszikus újkor előtti időszakban Miskolcra alig vetül figyelem, hiszen a kora újkori európai közvéleményt leginkább a török háborúk, várak, hadi események, illetve a nagy középkori hagyományokkal rendelkező magyarországi bányászat érdekelte. Bár a hódoltság peremvidékén, a kettős adóztatás területén fekvő Miskolc mezővárosnál a 1617. században sokkal többször említik a végvárrá nyilvánított Diósgyőrt, a korabeli közvélemény még Diósgyőrt is kevésbé ismerte, mint a hadi jelentésekben, hírekben állandóan szereplő végvárakat. Diósgyőrnek - kívül esvén a nagy hadjáratokon - valódi várostromot nem kellett kiállnia, török kézre soha nem került, hadászati jelentősége is csekélyebb volt például Szendrőénél, nem beszélve Egerről. Ennél fogva nem csodálható, hogy az egyik legmakacsabb 16. századi keletkezésű Miskolc-toposz nem a város történeti, tájképi, hadászati jelentőségével kapcsolatos, 355