A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Szörényi Gábor András: A szuhogy-csorbakői vár kutatása

stílus „szétesése" figyelhető meg). Készítési helyüket az ekkor kialakuló megyei fazekasközpontokba helyezhetjük (Miskolc, Diósgyőr, Mezőkeresztes, Mezőcsát). Leletünk közeli párhuzamának tartható egy, a 17. század második feléből szárma, . , , 340 zo mezocsati tanyer. Szürke korsó oldaltöredéke (Ltsz. 53.1069.7) 19. tábla/2. - Redukált égetésü, homokkal soványított, jól iszapolt, vékony falú. Külső oldalát vékonyan szürkésfekete grafitos bevonattal kenték be, majd kaviccsal függőleges vonalakat políroztak bele. A bevonat alatt világosszürke. Méretek: h.: 105 mm, sz.: 108 mm. A redukált égetésü korsók balkáni eredetűek, amelyeknek készítési módját a magyar fazekasság átvette. Ezek mindig homokos soványítású, redukált égetésü kerámiák, amelyek felületét kisebb-nagyobb mértékben polírozták. Csillogó felületükkel valószínűleg a balkáni réz- és ezüstedényeket akarták utánozni. Feltehetőleg az Alföld felől érkezett Észak-Magyarország felé ez az áru. Gyakori lelet az ónodi várban, valamivel kevesebb ismert Szendrőből, de eddig nem találtak hasonlót Füzéren. Ez talán magyarázható az Alföldtől való távolságukkal is.

341 A korábbi darabokat vízszintesen polírozták, a 16. század végén elpusztuló Műhibán csak ilyenek kerültek elő.

342 A 17. században kezdték függőlegesen polírozni ezen korsók felületét. Leletünk karéjos kiöntős, szűrőlemezes korsó töredéke lehetett, amelynek hornyolt füle volt. Ezt a típust függőleges, vagy ferde besimított csíkokkal díszítették. A Szendrőben, illetve Ónodon előkerült leletek többsége is ide tartozik, 1600 és 1700 közé helyezhetjük készítésüket.

343 Datálásukat megerősíti két pénzleletes edény is Nyíribronyból és Nagyhalászról, ahol II. Ferdinánd (1619-1637) és Bethlen Gábor (1613— 1629) pénzeivel kerültek elő.

344 Parádi N. készítési technikájukról úgy vélekedett, hogy a korongolt, bőrkeményre száradt edény felületét növényi olajos keverékkel bepamacsolták, majd annak átitatódása után posztóval jól ledörzsölték. Ebbe az olajban átitatódott felületbe kaviccsal simították a díszítést. Szürkés-feketés színüket pedig úgy nyerték, hogy miután kiégtek az edények, az égetőkemence nyílásait betömték és az így keletkező füst, korom és kátrány átjárta az edény falát. A készítéstechnika párhuzamaként a népi feketekerámiát említette.

345 Parádi Nándorral szemben úgy véljük, hogy ezeket a kerámiákat nem lehet összevetni a népi fekete áruval, illetve a kora újkori mohácsi anyaggal, mivel annak anyaga kívül-belül sötét-fekete, a kerámia belső magja is sötét. A népi kerámia valóban a füstöléstől lett fekete. A leletünkhöz hasonló darabok fekete felületüket azonban valószínűleg egy bevonattól nyerték, mivel csak a külső oldaluk sötét színű és ott is csak egy vékony, egyenletes rétegben. Ilyen vékony és egyenletes bevonatot nem lehet füstöléssel nyerni, mivel akkor az edény belsejének is sötétnek kéne lennie. Leletünk felületét valamilyen sötét, esetleg grafitos bevonattal fedték, majd kaviccsal polírozták. A másik ellentmondás a népi feketekerámia és leletünk között az edény falának vastagsága. Míg az előbbi fala vaskos, addig leletünk fala igen vékony. '

9 Köszönöm Vida Gabriella szíves közlését. m

VidaG, 1999. 27, 21. ábra. n Tomka G, 2002. 301. 12 Tomka Gábor szíves közlése. 13 Tomka G., 2002. 307. 14 Parádi N., 1963. 216, 215, 10. ábra/4, 6, ill. 238, 23. ábra/4-5. 15 Uo., 225. 291