A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Ringer Árpád-Szolyák Péter: A Szeleta-barlang tűzhelyeinek és paleolit leleteinek topográfiai és sztrati gráfiai eloszlása. Adatok a leletegyüttes újraértékeléséhez

lembe kell venni, hogy ez a réteg önmagában lényegesen nagyobb időszakot ölel fel, mint a Fejlett-Szeletaihoz tartozó rétegek (4-5-6-6a) együttvéve. Ez utóbbi szakaszban a Kadic szerinti 6. (világosszürke) réteg képviselteti magát kiugró leletszámmal, míg az 5. (vörösesbarna) kifejezetten átmenetiként jellemezhető. A tűzhelyekből, a vizsgált leletanyagból mindösszesen 144 paleolit került elő, továbbá 33 hiányzónak ismerjük a pontos helyét, így egy diagramon tudtuk feltüntetni őket (8. ábra). A 177 darab döntő része a Bejárat (A) világosbarna felső tüzhelyes rétegéből (3b; az 1. ábrán 2-es számmal jelölve) származik, s viszonylag számottevő mennyiséggel jelenik meg a szintén bejárati világosbarna alsó tüzhelyes (3a; az 1. ábrán la-val jelölve), valamint a Főfolyosó hátsó részéhez (D) tartozó vörösesbarna-világosszürke (5-6. rétegek) határán elhelyezkedő, kiterjedt faszenes réteg. Az 1364 darab biztos térbeli és sztratigráfiai helyzettel rendelkező lelet között legnagyobb arányban az üveges kvarcporfír (44,87%) képviselteti magát, majd a kalcedonok, hidro- és limnokvarcitok (40,62%) következnek és végül számottevőnek mondhatjuk még a vörös porfiritet (8,06%) (9. ábra). Ez utóbbi horizontális eloszlásáról külön térképet is közlünk (10. ábra), mivel, ellentétben a szintén nagyszámú üveges kvarcporfírral és kalcedon, hidro- és limnokvarcit csoport tagjaival, szinte kizárólag a Bejáratban (A) fordul elő. Messze 1% alatt marad a szarukő, a velőkő, a kvarcitkavics és a tűzkő aránya. Hasonló a helyzet a tűzhelyekben talált leletek megoszlásával is (11. ábra), azzal a különbséggel, hogy ezekben az üveges kvarcporfír (64,58%) és a kalcedonok, hidro- és limnokvarcitok (29,17%) után egyedül az obszidián fordul elő számottevő mennyiségben (1,39%). Mivel néhány nyersanyag szignifikánsan található meg egyes paleolit kultúrákban, fontosnak tartottuk a leletegyüttes kísérletképpen történő, ilyen irányú elemzését is. Megvizsgáltuk a Taubachienben jellemző kvarc- és kvarcitkavics, a Korai- és FejlettSzeletaiban domináns üveges kvarcporfír, a Moustérien 1.-ben jelentős számban előforduló vörös porfirit és a kalcedonok, hidro- és limnokvarcitok csoport rétegek szerinti arányát. Az utóbbinak egy speciális miskolc-avasi változata reprezentálná a Moustérien II. kultúrát, így értékelésétől jelen írásunkban még eltekintünk. A 12. ábra diagramja szerint a Taubachienre jellemző kvarc- és kvarcitkavics elsősorban az ehhez a kultúrához köthető 2b-3 (sötétbarna mészkőtörmelékes-világosbarna) rétegekben jelentkezik, de elenyésző számban előfordul a 3b (világosbarna felső tüzhelyes), 4. (sötétszürke) és 6. (világosszürke) rétegekben is. A Moustérien I. jellegzetes nyersanyaga, a vörös porfirit már a 2-2a rétegekben feltűnik, ám számottevővé csak a 3. (világosbarna), 4. (sötétszürke) és 6. (világosszürke), valamint 6a (a Bejárat sárga agyaga) rétegekben válik. Az üveges kvarcporfír, mely egyértelműen a Szeletai egyik, de nem kizárólagos markerje lehet, valamilyen mennyiségben minden egyes rétegben előfordul, kiugró értéket viszont igazán a 3. (világosbarna) és 6. (világosszürke) rétegben képvisel. Említésre méltó még a 3b (világosbarna felső tüzhelyes), 4. (sötétszürke) és 6a (a Bejárat sárga agyaga) rétegekben megfigyelt mennyiségük is.

14 Az 1999-től végzett revíziós munka kiteljesítésének érdekében a jövőre nézve fontos célunk, hogy egyrészt a barlang rétegsorának valósághű és többféle módon „szeletelhető" háromdimenziós rekonstruálására törekedjünk, másrészt viszont szeretnénk az 13 RINGER, Á., 2002. 48-51. 14 RINGER Á.-MESTERZs., 2001. 13-16. 28