A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Szörényi Gábor András: A szuhogy-csorbakői vár kutatása

urakat ábrázolja. (A nemesek II. Lajos számára jöttek megkérni Miksa unokahúgát, Máriát.) A letérdelő urak csizmáján a csorbakői lelettel megegyező orrpatkó van. 53 Érdemes megemlíteni, hogy az ugyanekkor érkező portugál és dán követeket megörökítő másik két fametszeten nem láthatunk hasonló patkolt lábbelit.

254 Ezek szerint az ilyen csizmapatkó már a 16. század első évtizedeiben is divat volt. Több analógiája került elő Abaszéplakról.

255 Talpvasalás (Ltsz. 53.1065.5) 3. tábla/9. - Kovácsoltvasból készült. Széles, téglalap átmetszetü szárai az orrnál ellaposodnak és kihegyesednek, itt egy lapos, kiszélesedett részen egy nagy, lapos fejű szög. A szárak végei erőteljesen kiszélesednek, rajtuk egy-egy nagy, lapos fejű szöggel. Jó megtartású. Méretek: h.: 91 mm, sz.: 74 mm, a szárvégek sz.: 20 mm. A patkóknak ez a típusa követte a talp vonalát, és mint látható, a talp orra felé kihegyesedtek. A három nagyméretű szöggel erősítették a lábbelihez. Párhuzamát megtalálhatjuk Vácott, 15. század második fele, 16. század első fele közti időszakból,

256 továbbá Budán.

257 A lábbelivasalásokat és patkókat tehát a 15-16. század fordulójától kedvelték meg. Szélesebb körben azonban inkább csak a 16. század későbbi évtizedeiben, a század második harmadától terjedt el. Minden bizonnyal ez lehet a magyarázata annak, hogy a 16. század közepén elpusztult csorbakői vár ásatásának Ieletanyagában mindössze négy vasalás, illetve patkódarab került elő. Hasonló helyzetet tapasztaltak a 16. század közepe előtti időben elpusztult Sarvalyon is, ahol szintén kevés lábbelivasalás került elő.

258 6. Játék és szórakozás a csorbakői várban A középkori élet vidám oldalát láthatjuk a következő részben. Leletanyagunkban ezt tükrözik azok a tárgyak, amelyeket két nagy csoportra oszthatunk: játékokra és a hangszerekhez tartozó leletekre. Játékok A középkori ásatások játék-leletanyagában legnagyobb számban golyók kerültek elő. Mindenhol megtalálhatóak, tehát feltehető, hogy a golyókkal folytatott játék általánosan elterjedt lehetett. Golyóleleteket a várakból (Hollókő), városokból (Buda, Esztergom), falvakból, sőt, még a temetők leletei közül is ismerünk. Már a 13/14. századi budai anyagból is előkerültek.

259 A golyókkal sokféle játékot lehetett űzni: célba gurítás, dobás, pörgettyűjáték vagy elkapás. Magyarországon a leletanyag alapján általában kisebb átmérőjű golyókkal játszottak, ezek 1-2 cm-esek voltak, az ennél nagyobbak már ritkák. A játékokban általában nem is a méretbeli különbségek voltak fontosak, hanem a golyók anyaga (üveg, kő, agyag, csont, fa), színe és díszítése. Játékbeli értékük tehát ettől függött. Golyókkal nemcsak gyerekek, hanem felnőttek is játszottak, amire több forrásunk is utal. 1531-ban Sylvester János a latin-magyar nyelvű párbeszédeiben így írt erről: Holl I.-Parádi N., 1982a. 89, 40. ábra. Uo., 90. Polla, B., 1986. 290, 145. ábra/8, 9. Miklós Zs., 1991. 104, 52. tábla/14. Irásné Melis K., 1974. 285, 10. ábra/3. Holl I.-Parádi N., 1982a. 88. Petényi S., 1994. 108. 278