A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Szörényi Gábor András: A szuhogy-csorbakői vár kutatása

Lábbelileletek a szuhogy-csorbakői várból Bőrmaradványok Szerencsés körülmények folytán nyolc bőrdarab maradt fenn a csorbaköi várban. Sajnos mind töredékek, formai jegyek és a varrásminta alapján azonban nagy valószínűséggel lábbelik darabjainak tarthatjuk leleteinket. Közöttük találhatunk orrot, sarkat, talpközepet és felsőrészeket is. A bőrdarabokon látható varrásminták egy típusba sorolhatóak. A talpakat a felső részekkel ún. kifordításos technikával, összevarró öltésekkel állították össze. Az öltéslyukak a talp peremszerüen felmagasodó szélén helyezkednek el.

239 Ezen varrástechnikánál egyszeres lyuksort alkalmaztak. Eltűnése a 15/16. századok fordulóján következett be, amikor a csizmával együtt megjelent az ún. risztvonalas varrás, amely a lyukakat egy előre meghúzott kis árokba helyezte és a lábbeli orrán már kettős lyuksor futott.

240 Mivel a csorbakői bőrtalpakról hiányzik mind a risztvonal (azaz az árok), mind a kettős lyuksor, így leleteinket a 15. századba helyezhetjük. A késő középkori lábbeliknek többféle csoportjuk volt. Eredetük tulajdonképpen a gótikus lábbelikhez nyúlik vissza, formailag a 14-15. században megegyezők voltak. - Zárt felsőrészü, bokáig érő gótikus félcipő, a cipellős igen kedvelt volt. Ezek egy részét azonban gyakran kiegészítővel hordták: fatalppal, pántos bocskorral, vastag talpú bőrpapuccsal, de voltak olyan minőségű cipellősök is, amelyekhez már nem kellett ilyen kiegészítő. - A késő középkori lábbelik nagy csoportját alkották a gótikus száras cipők, amelyek szár- és kéregrésze egy darabból készült. - Saru: mindenki hordta, állandóan alkalmas, kényelmes viselet volt, kiegészítők nélkül hordhatták, de a tartósság érdekében szögecseket és vasalást vertek a talpára. Szárának magassága változó volt, a térd felé érőt delisarunak hívták, az ennél hosszabbat szekernyének. Ez utóbbit a csizma szorította ki később.

241 Bőr lábbeli sarokrésze (Ltsz. 53.1066.9) 14. tábla/1. - Két réteg vastag bőrből öszszevarrt sarokdarab. Rajta összevarró öltésnyomokkal. Bőr lábbeli sarokrésze (Ltsz. 53.1066.9) 14. tábla/4. - Az előzőhöz hasonlóan két rétegű vastag bőrtalp nagyobb darabja. Bőr lábbeli talp középrésze (ltsz. 53.1066.9) 14. tábla /7. - Enyhén befelé ívelt vastag bőrtalp, peremén kétrét hajtották, rajta összevarró öltésnyomok. Bőr lábbeli orr-része (Ltsz. 53.1066.9) 14. tábla /2. - Vastag bőrtalp hegyesedő orrának fele. Peremén összevarró öltésnyomok. Bőr lábbeli felsőrész darabja (Ltsz. 53.1066.9) 14. tábla /6. - Az előzőektől vékonyabb bőr, rajta három öltésnyommal. Vékonysága miatt felsőrész darabja. Bőr lábbeli oldalrész darabja (Ltsz. 53.1066.9) 14. tábla /5. - Vékony bőrdarab, amelyet középen meghajtottak és összeragasztottak. Bőr lábbeli felsőrész darabjai (Ltsz. 53.1066.9) 14. tábla /3, 8. - Vékony bőrdarabok töredékei, nincs rajtuk varrásnak vagy ragasztásnak nyoma. Leleteink valószínűleg a fent ismertetett gótikus lábbelik valamelyikének részei lehettek a formai jegyek és a varrás alapján. A sarkak (1, 4) és az orr (2) párhuzamait megtalálhatjuk a budai anyagban,

242 a simontornyai vár bőrtalpainak I. csoportjában.

243 239 Irásné Melis AT., 1987. 157. 240 Gáborján A., 1957. 545-546. 241 Irásné Melis K., 1987. 162-163. 242 Irásné Melis K., 1973. 92, 5. ábra/la. 243 Irásné Melis K., 1987. 162, 3. ábra. 276