A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Szörényi Gábor András: A szuhogy-csorbakői vár kutatása

darabján. Állhatott egyszerű háromágú talpas rúdon,

183 lehetett egyszerű csepptányér alatta,

184 de elképzelhető, hogy áttört liliomos korona alakú csepptányérra helyezték.

185 Megjegyzendő, hogy gótikus gyertyatartónk nem egyedülálló Csorbakő közvetlen környékén. Valamivel korábbi, 15. század első feléből származó hengeres testű rokonát találták, emberalakos tartón a közeli Szendrőben.

186 A konyhai eszközök Csorbakő várából Kések A várból több különböző típusú kés került elő. Ezek többsége a háztartáshoz, az étkezéshez tartozott, de akadt köztük egy, a már említett harci-, parasztkés is (lásd a Fegyverleletek a szuhogy-csorbakői várból c. fejezetben). A kések között nem találunk nyéltüskéseket, de több olyan darabunk is van, amely a Holl I. és Parádi N. által készített tipológiai rendszerbe illeszthető.

187 Összesen négy háztartási használatú kés, illetve három késtöredék került elő. Késeink zöme nyéllapos típusú, ami szilárdabb tartást biztosított a nyél számára. Feltűnő, hogy egyik késen sincs mesterjegy, illetve hitelesítő jegy, ami arra utal, hogy késeink másodrendű, olcsó tömegáruk voltak, ezeknél ugyanis a késes mesterek nem engedélyezték a minőséget jelölő hitelesítő címer használatát.

188 Míg az első osztályú kések nyelét a legjobb minőségű fából, a puszpángfából kellett készíteni, addig az olcsó tömegárunál megelégedtek másfajta fa- vagy marhacsont nyéllel.

189 Három késünk tartozik a B típushoz, ahol a penge és a nyél egyforma széles a kés teljes hosszában, esetleg a vége szélesedik ki valamennyire. Kiképzése tagolatlan, tehát meglehetősen egyszerű forma. A magyarországi kereskedelemben ez a típus volt leginkább elterjedve, ezt bizonyítja, hogy például Sarvaly késeinek 75%-a is ide tartozott, de megjegyzendő, hogy a Csorbakön előkerült és kategorizálható négy késből három Btípusú. Kés töredékes (Ltsz. 53.1065.34) 11. tábla/4. - Kovácsoltvas. Széles, lapos nyéllapja egészben, pengéje töredékben maradt meg. A nyél elején bordázott és sraffozott díszítésű rézgyűrű, középen egy szegeccsel felerősítve. A nyéllapon négy szeglyuk, kettőben rézszegecsek, a végén szilvamag alakú réz késnyél-vég. Méretek: a tárgy h.: 162 mm, a nyél h.: 99 mm, a penge sz.: 14,5 mm, a nyél sz.: 16 mm, a szilvamag alakú késnyél-vég h.: 18 mm, sz.: 10,5 mm. Késünk a Bl csoportba tartozik, ahol a teljes hossz 21 cm körüli, a nyél hossza pedig 8-10 cm. Mivel leletünk töredékben is több, mint 16 cm, így eredetileg 20 cm feletti hossza lehetett, emellett pedig majd 10 cm-es nyele is ide sorolja. A Bl-típusra jellemző, hogy gyűrűvel díszítették a nyél elején, illetve verettél a végén, mint azt láthattuk leletünkön is. A nyélvég kialakítására érdemes kitérni. A nyéllapból egy keskeny és rövid tüske indul ki, amelyre ráhúzták a szilvamag alakú késnyél-véget. Ez a forma a Bl és B3 típusokra jellemző. Ez a díszítés és technológiai kivitelezés megegyezik az ausztriai Steyrben készített késekkel.

190 Késünk párhuzamát találták a középkori Nagykeszi fal váLova,? Zs., 1999. 195, 165. ábra. Uo., 196, 166. ábra. Uo., 197, 177-178. ábra. Hőül, 1987-1988. 189. HolU.-Parádi N., 1982a. 68-77. Uo., 75. Uo., 70. Holl /., 2000. 29. 268