A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Szörényi Gábor András: A szuhogy-csorbakői vár kutatása

is feltártak. Véleményem szerint ezen helyiségek alkották a palotát, amelybe a déli oldalán nyílott egy bejárat. A fenti helyiségek alapfalai nagyrészt ma is látszanak. A palota osztófalainak vastagsága mindenhol meghaladja a 100 cm-t. A helyiségek az ásatás óta erősen feltöltődtek humusszal, hiszen a korabeli fényképek alapján pontosan lokalizálható lépcső is a mai felszín alatt kb. 15 cm-re található (4. ábra). Ezt az 1935-ös és a mai fényképek összevetésével jól érzékelhetjük.

47 A palota keleti, szakadékos oldala alatt mintegy 6 méterrel található egy nagyobb, 24 méter hosszú belső udvar, amelyet igen vastag törmelékréteg takar. Ennek vastagsága ma még nem ismert, de érzékelhető. Az udvar keleti oldalát fal övezi, amelyen feltételezhetően sikerült lokalizálni ennek bejáratát. Az egykori bejárat felső boltíve ma alig emelkedik ki a talajszintből (5. ábra). Az udvar feltehetőleg nem állt üresen, minden bizonnyal itt helyezték el a konyhát és a további tárolóhelyiségeket. Ennek északi oldalából további két helyiséget lehetett megközelíteni, amelyeknek ma már nincs felszíni nyoma, csak az 1935-ös felmérés alapján ismerjük. Mivel közvetlenül az udvarhoz csatlakozik, így feltehetőleg a várnagy és a gazdasági tisztviselők lakhelye lehetett. Az udvar keleti oldalát magas fal övezte, amely még ma is eléri a 250 cm-es magasságot és a 100 cm-es falvastagságot. A várnak ez a legépebben megmaradt része. A palota és a belső udvar helyiségei alkothatták az egykori belsővár központját, amelyet nagyjából kör alakban, a belsövártól 8-10 méterre egy külső várfal övezett, mely ma már nagyrészt csak betemetett földsáncként érzékelhető a felszínen. A belsővár egykori falainak szerkezetét az 1935-ös ásatás alapján ismerjük: két külső szélüket nagy lapos kövekkel rakták ki, belsejüket pedig apróbb kövekkel töltötték fel.

48 Feltételezéseim szerint a külső várfalhoz épületek, valószínűleg istállók csatlakozhattak, de ezeknek sajnos nincs a terepen nyoma. Ezen épületek és a belső vár falai egy szűk falszorost alkottak, amelyen keresztül többszörösen megtörve, csigavonalban vezetett az út a palota már említett déli bejáratáig. Innen a falszoros még L alakban megkerülte a palota földszinti helyiségeit, majd azok északnyugati sarkába csatlakozott, így védve annak nyugati oldalát. A palota északkeleti falából merőlegesen egy vastag rekesztőfal indult ki, amely a külső várfalba csatlakozott. Ebben a falban egy belső kapu lehetett, amelyet szükség esetén lezárhattak, így védve a belső várat. Sajnos a vastag törmelék és humuszréteg miatt felszíni nyomait nem találtuk a kapunak, de minden bizonnyal ezen feltételezést igazolja az, hogy a belső udvar fala itt megtörve egy kiszögellést is alkot. Külsővár. a feltételezett belső kaputól északra még látható a kő várfal, majd ez ma már csak földsáncként kerüli meg nagyjából 20 méterre, északra a belsővárat, majd pedig a palota sarkánál csatlakozik az L alakú falszoroshoz. A külsővár teljes területén olyan vastag humusztakaró van, hogy a felszínen semmilyen objektum nem fedezhető fel, de minden bizonnyal itt lehetett a vár védőinek szállása és az itt dolgozó mesterek műhelyei. A külsővár északkeleti sarkában az újkorban egy gödör keletkezett, amelyen keresztül viszonylag jól nyomon követhető a középkori mélyút, amely kelet felől a várba érkezett (6. ábra). Feltehetőleg itt állott a külsővár kaputornya. Az út itt balra megtört és dél-délkeleti irányba folytatódhatott a már említett belsővári kapuhoz. Vö. Szörényi G. A., 2003. 171, 8/a kép. 240