A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén: Várak a történeti Zemplén megyében I.

A vár helyéről a Tállyán lakó Encsy György adott tájékoztatást 1984-ben. Mekecsvár Tállyától ÉK-i irányban lévő Hidegkúti erdészháztól K-ÉK-re 1,5 km-re, a Csipkés-árok fölé É-i irányban kinyúló hegygerinc végén helyezkedik el, 486 m tszfm. Ny-i irányban mellette emelkedik az 531 m magas Faragványos-hegy, É-ra kissé távolabb, kb. 1 km-re pedig a 607 m magas Szokolya magasodik. A Mekecsvár keskeny hegygerincet képez. K-i széle és É-i vége alatt igen meredek hegyoldal húzódik, Ny-i oldala valamivel enyhébb lejtésű. D-i irányban kissé bemélyedő hegynyercg köti össze a hegy magasabb folytatásával. A vár területét a D-i nyereg felől kb. 1 m belső magasságú kősánc védi, előtte 19 m széles árokkal. A sánc a K-i meredek oldalhoz érve megszűnik, a Ny-i lankásabb oldalra azonban átkanyarodik. 50-60 m után fokozatosan átmegy terasz alakjába, így követhetjük végig az egész Ny-i oldalon, kb. 160 m hosszan. A hegynyúlvány É-i végén már nincs nyoma sáncnak vagy terasznak, ugyanígy a K-i oldalon sem. A sánccal kerített telep Ny-felé lejt, legmagasabb része a K-i szélén van, a meredek oldal felett. Hossza kb. 150 m, szélessége kb. 70 m. A vár egész területét erdő fedi. A felszínen jellegtelen őskori cserepek találhatók, melyek között pontosabb kormeghatározásra alkalmas darab nem volt, így ennek alapján az erődítmény őskori eredetűnek tekinthető. Tállya - Óvár (12-13. kép) A Táilya melletti Óvár nevével 1682-ből találkozunk először.

62 A várról az irodalomban több ismertetés található, de ezek tévesen határozták meg a vár korát. Elsőnek Dongó Gyárfás Géza tesz róla említést,

63 majd szintén az Adalékokban Berzeviczy Egyed foglalkozik vele, aki részletesen is leírja, de ez nem felel meg a valóságnak. A tévesen középkorinak, sőt 16-17. századinak tartott várról azt említi meg, hogy útellenőrző vár volt,

64 de megjegyezzük, ez azért sem kerülhet szóba, mert a legközelebbi úttól is igen messze helyezkedik cl. A Borovszky megyei monográfiája a Várhegyen álló középkori várat és az Óvárat összetéveszti, mint ahogy erre a későbbiekben is találunk példát.

65 Viszonylag pontosabb adatokat közölt a várról 1931-ben Barna János és Vongrey Gusztáv, de ők avar vagy honfoglalás kori eredetű, majd középkori mentsvárnak tekintik az Óvárat, leírva annak alakját, kiépítését és méreteit. A turisztikai irodalomban is bizonytalan említést tesznek a várról, és keverednek a tállyai várakra vonatkozó adatok, így ebbe a hibába esik Kiss Gábor is, aki nyilván irodalmi adatok alapján foglalta össze a tállyai vár(ak) történetét.

67 A vár állapotáról és helyéről 1984-ben Encsy Györgytől kaptunk tájékoztatást. A térképek közül elsőnek az 1986. évben kiadott megyetérkép jelölte meg az Óvárat romként, és ugyanebben az évben jelenik meg Németh Páltól egy kisebb ismertetés, aki végre külön az Óvár sáncait is megemlíti.

68 Legutóbb Hellebrandt Magdolna foglalta össze a várra vonatkozó adatokat, és már az őskorból származtatja a várat.

69 Tállyától ÉK-re mélyen a hegyek között található az 583 m magas Óvár nevű hegy, amely a környék legmagasabb hegyének, a 607 m magas Szokolyának tőszomszédságában, attól Ny-ra emelkedik. A hegy egyes régebbi térképeken „Patkány-tető" néven szerepel. Az Óvár és a Szokolya között mély nyereg van, ahol az elposványosodott Szokolya-tó található. Az Óvár legmagasabb része az ÉK-i szélén van, innen a hegytető nagyjából ÉNy-i irányba lejt. Az egész hegytetőt kő- és földsánc veszi teljesen körbe. Ennek belső magassága a K-i oldalon eléri a 3-4 métert is, a többi részen azonban alacsonyabb, különösen a Ny-i oldalon néhol csak 62 Schram Ferenc, 1973. 156. 63 Dongó Gyárfás Géza, 1898. 30. 64 Berzeviczy Egyed, 1903. 16-17. 65 Vendé Aladár, 1906. 116. 66 Barna János-Vongrey Gusztáv, 1931. 98-99. 67 Zempléni hgs. 1967. 144.; Papp Miklós, 1983. 67.; Kiss Gábor, 1984. 152-153. 68 Borsod-Abaúj-Zemplén megye térképe. 1:150 000 Hetedik jav. kiad. Bp. 1986.; Németh Pál, 1986. 10-11. 69 Hellebrandt Magdolna, B., 1994. 64-78. A várra legújabban: Takács Péter, é. n. 12, 15.; Matuz Edit D.-Nováki Gyula, 2002. 8, 81. 214