A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Simonyi Erika: Középkori templom és temető Felsőzsolca-Nagyszilváson

Természetesen a későbbi bolygatások miatt nem lehetett minden egyes temetkezésnél pontosan megállapítani az eredeti kartartást. Mind ez, mind pedig az a tény, hogy a temetőnek csak töredékét tártuk fel, a kartartásokra vonatkozó statisztikai adatok értékét erősen megkérdőjelezi. A leggyakoribb kartartás a medencén keresztbe rakott alkarok esete. Nagy számban találtunk a váz mellett nyújtva elhelyezett karcsontokat is. Főként a késő középkori koporsós síroknál figyeltük meg, hogy a két alkart a mellkasra 90°-ban behajlították. Három esetben figyeltük meg, hogy az elhunyt alkarját szinte az állkapocsig visszahajlítják, keresztbe rakják. A kartartás problematikájával már meglehetősen sokat foglalkozott a kutatás, de általános érvényű magyarázatot ez ideig nem sikerült adni.' Felmerül a lehetősége, hogy a zsolcai temető késő középkori-kora újkori sírjaiban nyugvó, derékon vagy mellkason keresztbe helyezett kartartású elhunytak és a forrásokban említett rutén betelepülők között összefüggést keressünk. Viseleti tárgyak: A feltárt temetkezések 8%-ában találtunk mellékletet vagy viseleti tárgyat, ami számokban kifejezve azt jelenti, hogy a 189 sírból mindössze 15-ben került elő lelet, nem számítva természetesen a koporsós temetkezések maradványait.

34 A temetkezésekben lelt tárgyak nagy többsége a viselet része volt, s így került az elhunyttal a sírba. A „mellékletes" sírok temetőn belül elfoglalt helyzetére jellemző, hogy a templomtól északra fekvő temetkezések közül egy sem, a szentély környékén, azaz a keleti oldalon feltártak közül mindössze egy, a nyugati oldalon lévők közül pedig kettő sorolható ebbe a csoportba. A legnagyobb számban - 12 esetben - a legsűrűbben betemetett déli oldalon tártunk fel viseleti tárgyakat tartalmazó sírokat. A lelőhelyről származó egyetlen Árpád-korra keltezhető lelet a 163. sírban talált Svégü hajkarika pár (5. kép 1). A sírt a templom déli falának alapozásakor már megbolygatták, tehát a temetkezés a temető kőtemplom előtti fázisába sorolható. Az egyik vékony, kerek átmetszetü bronzhuzalból készült sima S-végű hajkarikára egy gömb alakú zöld üveggyöngyöt húztak. E tárgytípus elterjedését, készítési technikáját és kutatástörténetét részletesen feldolgozta Szőke Béla Miklós a Pusztaszentlászló Árpád-kori temetője kapcsán.'' Véleménye szerint - a zsolcaihoz hasonló - vékony huzalból készített sima S-végü karikák a honfoglalás korától az Árpád-korban végig megtalálhatók a régészeti leletanyagban.

36 Az ékszer karikájára húzott üveggyöngy viszonylag ritka lelet, párhuzamát egyelőre nem találtam. A földrajzilag meglehetősen távol fekvő Vas megyéből, Ikervár - Virág u. lelőhelyről közöl Kiss Gábor 3 db nyitott végű karikát, amelyekre egy-egy üveggyöngyöt húztak díszítésként.

37 Zalaváron a kápolna körüli temetőben az egyik S-végű karika huzalára egy 12. század közepére keltezhető pénzt húztak,

38 Kapos33 A kartartások etnikumhoz kötéséről régóta vitázik a szakma, legutóbb a kérdést tárgyalta: Ritoók Á., 1997. 170. (lásd a korábbi szakirodalmat itt). A 2003 májusában rendezett „A halál völgyében járok" c. templom körüli temetőket taglaló konferencián Takács Miklós hívta lel ismét erre a kérdésre a kutatás figyelmét. 34 A mellékletes sírok a következők: 20., 27., 120., 129., 135., 152., 153., 162., 163., 164., 175., 176., 179., 180., 181. 35 Szőke B. A/., 1987. 50-59. A témára vonatkozó további szakirodalommal. 26 Szőke B.M., 1987.57. 37 Kiss G., 2000. 69. sír: 34. tábla, 117. sír: 45. tábla, 122. sír: 49. tábla. 38 Ritoók Ágnes szíves szóbeli közlése, melyet ezúton is hálásan köszönök. 190