A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Simonyi Erika: Középkori templom és temető Felsőzsolca-Nagyszilváson

csolat döntött, hanem az, hogy egy időben halhattak meg az éppen csak megkeresztelt csecsemők. A temetőben feltárt sírok nyugat-keleti tájolásúak, rendellenes (D-É-i) tájolással két esetben (28. és 49. sír) találkoztunk. Ritoók Ágnes szerint az ilyen jellegű rendellenes temetések általában a késő középkorra, és a templomtól távolabb fekvő sírokra jellemzőek, mivel azokat a temetőbeli utakhoz igazították.

29 A zsolcai temető egyik ellentétes tájolású sírját nagy biztonsággal keltezhetjük a késő középkorra, mivel a 28. D-É-i tájolású gyermeksírt beleásták a 15. század második felében temetett, pénzzel datált 27. sírba. A temető benépesülésére a falusi temetőinkre általános kép jellemző, legritkábban betemetett a templom északi oldala, viszonylag ritkás a templomtól nyugatra eső terület. Magas a sírok száma - a szentélyhez közel különösen - a keleti oldalon. Legnépszerűbb a déli oldal, itt találjuk a legtehetősebbek temetkezéseit, s a késő középkori és kora újkori temetések is itt koncentrálódnak.

30 Temetkezési szokások Koporsós temetkezések A feltárt 189 sír közel 20%-a volt koporsós temetkezés. Sok esetben a többszörös rátemetkezés miatt nem lehetett pontosan megfigyelni, hogy mely sírokhoz tartoztak a vasszögek, így azokat csak mint szórványleleteket tudtuk értékelni. Ezeket is figyelembe véve azonban a deszkakoporsós temetkezések száma jóval magasabb lehetett a temetőn belül, véleményünk szerint megközelíthette a 30^40%-ot. A téglatest és trapéz alakú deszkakoporsós sírok nagy része teljesen ép volt, így azok a legkésőbbi sírokat jelölik. A töredékes, bolygatott sírok alapján azonban már a 14-15. századtól számolni kell ezzel a temetkezési szokással. Több esetben - főként a csecsemősíroknál - az agyagos talajnak köszönhetően, igen jól bontható állapotban maradt fenn a koporsó teljes deszkázata (6. kép). Jó rekonstrukciós lehetőséget kínálnak a 72., 118., 119., 120. és 126. sírban kibontott deszkamaradványok. A koporsók általában 10-15 cm széles, 1,5-2 cm vastag, hántolt deszkából készültek, s minden esetben nagyméretű, 8-13 cm hosszú vasszögekkel erősítették öszsze. Alakjuk a fej felőli végétől szűkülő trapéz. Főként a felnőttsíroknál figyeltük meg, hogy a koporsókat igen szűkre méretezték, erre utal a csontvázak V alakban felhúzott kulcscsontja és az, hogy a deszkák elkorhadása után a felkar a koporsón kívülre csúszott (56., 72., 97., 100., 152., 153., 154., 159. sír). A deszkázatot a fej felőli végén l-l, a láb felőli végén l-l oldalirányban bevert szög tartotta össze. A koporsó fedelét a fejnél, a mellkasnál és a térd vonalában szögezték le. Érdekesség, hogy még az újszülöttek mindössze 50-60 cm hosszú koporsójánál is igen nagy méretű, 10-12 cm hosszú szögeket használtak a fentebb ismertetett elosztás szerint (például: 74., 114., 118., 119., 120., 126., 133., 139., 147. sírok esetében). Két felnőtt temetkezésnél is megfigyeltük, hogy az elhunyt egyszerűen nem fért bele a neki szánt koporsóba. A 152. sírban nyugvó férfi koponyája oldalra a bal vállához visszahajlítva feküdt. A csigolyákból jól látszott, hogy eredetileg is ebben a pózban Ritoók L, 1997. 170. 64. lábjegyzet. Ritoók Á., 1997. 168. 188