A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

Simonyi Erika: Középkori templom és temető Felsőzsolca-Nagyszilváson

zajlott.

3 A 14. század első évtizedeitől a források már megkülönböztetik Fel- vagy Nagyzsolcát és Al- vagy Kiszsolcát. Felsőzsolca Szent Mihályról nevezett egyházát {„...eccl-e S. Michaelis de Maiori Zossa") az 1332-1335-ös pápai tizedjegyzékek említik. Ekkortájt a falu évi átlagban 22 garas tizedet fizetett, amivel megyés átlagban is a legnépesebb tíz település között említhetjük. Ezekben az években például Miskolc 18, Muhi 12 2

A garas egyházi adót fizetett.

5 A 14. században a falu a diósgyőri uradalom része lett,

6 1380-ban „Nogsolcha" (Nagyzsolca) néven említik a diósgyőri pálosok kezén lévő malma kapcsán.

7 1453-ban a bánfalvi Bárius családból származó Miklós egri prépost és királyi kancellár eszközöl ki adománylevelet Bánfalva, Sáta és Felsőzsolca falvakra.

8 1541-ben Ferdinánd király tartozásai fejében elzálogosította a váradi káptalan birtokaiból Aszalót és Felsőzsolcát Serédi Gáspárnak, a felső-magyarországi részek főkapitányának.

9 A török korszakot minden valószínűség szerint megsínylette a falu, bár az adóöszszeírások adatai alapján úgy tűnik, hogy a 16. században még - a szendrői székhelyű Bebek család tulajdonában álló település - végig lakott volt.

10 A környéket érő első támadások (1544-49) következtében például 45 falu pusztult el, ezek között azonban Felsőzsolcát nem említik.

11 1597-ben a protestánssá vált falu eklézsiájának megalakulásáról értesülünk.

12 A 17. század első felében azonban változás következett be. Míg 1582ben a falu 60 frt fejadót fizetett a törököknek, addig 1641-ben a súlyos adóterhek miatt a lakosság Miskolcra költözött és 2 évig pusztán állt a település.

13 A 17. század végén az adóterhek és a pestisjárvány miatt szinte teljesen elnéptelenedett, 1712-ben a vármegye Csaba és Felsőzsolca pusztákon (!) lévő hidakat adott bérbe Dőry Andrásnak.

14 Az újraéledő faluban a Miskolcról visszaköltözők mellett rutén családok is letelepedtek. Az új falu a régitől délre, az Alsózsolca-Onod felé vezető út mentén alakult ki. Az egri egyházmegye veszteségeit felmérő, 1746-os canonica visitatio szerint a Zsolcára betelepült népesség csak szlávul beszélt, és a falu teljes lakossága mindössze 49 fő. Ekkor az új falu temploma még nem épült fel. „... a régi, kváderkövekből épült katolikus templom romjai a falun kívül, Szikszó felé láthatók. A temető a romban lévő templom körül eléggé nagy, de kerítése nincs". 5 Az elpusztult templom és temető helyét a 18. századi térképek még jelölik: az 1759-ben készült Grassalkovich-mappa Miskolc és Zsolca határán „Antiqua Ecclesia"-ként, az 1783-as katonai felmérés viszont már csak temetőként. A 18. század második felében a templom köveit építkezésekhez hordták el. 1768-ban Dőry András saját költségén a templom köveit kiásatta, melyeket aztán 1782-ben a magát a templom birtokosának valló egri káptalan, Dőry örököseinek tiltakozása ellenére 3 Dl. 1109. Közölve: Leveles E., 1927. 175.; Tóth P., 1990. 17. Említve még: Györffy Gy., 1963. 817. "GyörffyGy., 1963.817. 5 Györjfy Gy., 1963. 748-750. 6 Csánky D., 1890. I. köt. 161. és 182. 7 Borovszky S., 1909.53. 8 Borovszky S., 1909.64. 9 Borovszky S., 1909.81. 10 Borovszky S., 1909.93. 11 Borovszky S., 1909.84-85. 12 Borovszky S., 1909.99. 13 Borovszky S., 1909. 277. 14 Borovszky S., 1909. 131. 15 Egri Egyházi Levéltár, Archívum Vetus 3412. (Tóth Péter B.-A.-Z. Megyei Levéltár, Miskolc) fordítása). 163