A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)
Ringer Árpád-Szolyák Péter: A Szeleta-barlang tűzhelyeinek és paleolit leleteinek topográfiai és sztrati gráfiai eloszlása. Adatok a leletegyüttes újraértékeléséhez
Vizsgálataink során, melyek szerves folytatását képezik a Miskolci Egyetem Ős- és Ókortörténeti Tanszékének munkatársai által 1999-2002-ben egy Felsőoktatási és Kutatásfejlesztési Pályázat keretén belül elvégzett munkának, 4 több lépcsőben, kísérletet teszünk a lelőhely egy évszázaddal ezelőtti, feltárást megelőző és az alatti viszonyainak háromdimenziós rekonstrukciójára. Úgy véljük, ez utat nyithat a barlang egykori települési rendjének és struktúrájának megismeréséhez is. Hogy e feladat elvégzésekor az eddig lezajlott ásatások közül miért éppen az elsőt részesítettük - egyelőre - előnyben, annak okai a következők: - ez az ásatássorozat szolgáltatta a legnagyobb számú leletanyagot, - 1906 és 1913 között tárták fel a legnagyobb felületet és térfogatot a barlangban, -a felszínre került 2000 darabos kollekció megértése az 1913 után előkerült leletegyüttesek techno-tipológiai és térbeli értelmezésének is alapját képezi - éppen számszerű fölénye miatt, - az eddigi leghosszabb ásatássorozat leletanyagát érintő háromdimenziós rekonstrukció igénye - a témavezető javaslatára - már az FKFP kutatások idején felmerült, - a közelgő centenárium, mint arra már fentebb utaltunk, önmagában is kötelez. Vizsgálatainkhoz a legalapvetőbb forrásként használtuk fel a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattárában fellelhető korabeli gyüjtőleltárt," valamint a Kadic Ottokár által az ásatás idején 6 és Mottl Mária által 1937-ben elkészített alap- és metszetrajzokat 7 . Ezek alapján vált lehetővé, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban még fellelhető leletek nagy többségét számítógép segítségével úgy helyezzük el egy virtuális térben, hogy azok eredeti pozíciójukhoz legközelebb feküdjenek. A barlangról így kapott kép, amellett, hogy sok eddigi eredmény ellenőrzésére is lehetőséget ad, a lelőhely szintek, illetve rétegek szerinti struktúráját minden eddiginél részletesebben tárja fel. Mivel jelenleg legfontosabbnak a kialakított módszer kipróbálását tekintjük, úgy döntöttünk, két egyszerűbb szempont szerint vizsgáljuk meg a lelőhelyet. Az egyik a barlangban található tűzhelyes foltok számának, kiterjedésének és háromdimenziós helyzetének, a másik a kőeszközök elkészítéséhez felhasznált nyersanyagok térbeli eloszlásának meghatározását foglalja magában. Az előbbit azért is fontosnak tartjuk tisztázni, mert szerepük bizonyos interpretációkban kulcsfontosságú lehet. 8 Elsőként térképre vittük a beazonosítható paleolit korú tüzhelymaradványokat, és úgy találtuk, hogy a barlang egész területén összesen 14 kisebb-nagyobb, pleisztocén korú tüzelési foltot dokumentáltak az 1906-1913 közötti ásatások idején. Ezek sztratigráfiai helyzete és felülete, az 1. ábra sorszámozásához igazodva, az alábbiak szerint alakul: 4 044/1999 ny. sz. - „A magyarországi Bükk hegységi Szeletai és Aurignaci kultúra revíziója, összehasonlító régészeti, kronológiai és paleo-humánökológiai vizsgálatok alapján." Résztvevők: dr. Ringer Árpád, dr. Mester Zsolt, Hajdúné dr. Molnár Katalin, dr. Hevesi Attila, Bereczki Ágnes, Czehelszky Zsuzsanna, Holló Zsolt, Lengyel György, Szolyák Péter (Miskolci Egyetem), dr. T. Dobosi Viola, dr. Vörös István (Magyar Nemzeti Múzeum), dr. Kordos László (Magyar Állami Földtani Intézet), dr. Gyenis Gyula (Eötvös Loránd Tudományegyetem), dr. Kertész Róbert (Damjanich János Múzeum, Szolnok), dr. Anne-Marie Tillier (University of Bordeaux), dr. Brian Adams (University of Illinois). A pályázat kapcsán eddig megjelent publikációk: ADAMS, B. 2002., MESTER, Zs., 2002., RINGER, Á., 2002., RINGER Á.-MESTER Zs., 2000., RINGER Á.-MESTER Zs., 2001. 5 Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Adattár 2. Sz. I. 6 KADIC O., 1915. XIII-XVI. táblák 7 Országos Földtani Múzeum (jelzés nélküli alap- és metszetrajzok) 8 Simán Katalin már 1991-ben a tűzhelyek helyzetét is figyelembe véve érvelt a Korai és Fejlett Szeletai közötti genetikus kapcsolat ellen. SIMÁN, K. 1995. 41. 14
