A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

B. Hellebrandt Magdolna: A nyersanyagok hatása a vaskor és a császárkor településeire a Sajó és a Bódva vidékén

telepen a fővágatban legutóbb előkerült két régi vágatot. A fő vágat bejáratától körülbelül 20-25 m-re, egymástól pár méterre indul ki a két régi vágat. Az egyik a beomlások miatt nem volt járható, de a másik vágat általában egy méter széles, és a kevéssé beomlott helyeken előrehajolva járható volt. A vágat, valamint az ereszkék falain az egykori vésésnyomok jól kivehetők voltak. A fejtés kezdetleges módon történt. A vésésnyomokból arra következtethetett a régész, hogy rövid, négyszög-keresztmetszetű, hegyben végződő 12-15 mm széles vésőt használhattak az egykori bányászok. A vésésnyomok általában 5-10 cm hosszúak. A megfigyelt helyen a fal puha márga anyagú, így a rövid vésésnyomok kis kalapács alkalmazására utalnak. A kitermelt anyagot tarisznyában, hason csúszva hordhatták a felszínre. A vágatok korát Soproni nem tudta megállapítani leletanyag hiányában. A kérésére lerajzolt mécses formája a római firmamécsesekre emlékeztette. Szabó György a MNM Történeti Múzeum megbízásából járt Rudabányán 1955-56-ban. Megfigyelése szerint helyenként a kőzetben ékekkel végezték a fejtést, néhol megrepesztették a kőzetet, azaz a tűzzel történő jövesztést is gyakorolták. A vas felhasználására utalnak a vas salakdarabok, melyeket több alkalommal találtunk Aggteleken, Szendrőn (5. kép) több helyen,

36 és délebbre, a Bán patak völgyében, de volt Keleméren is (6. kép). Ez utóbbi helyen Simon Bálint gyűjtött császárkori cserepekkel együtt vassalakot, melyeket a Herman Ottó Múzeum régészeti gyűjteményében 78.10.1-85. leltári számon őriznek. A vaslelőhelyek birtoklásáért természetesen kemény harcot vívtak a történelem folyamán. Nem véletlen, hogy Szendrőn, az Ördöggát barlangban bronz és vas nyílhegyet találtak

37 több más tárgy mellett. A leletek korát Kemenczei Tibor a Kr. e. 6. századra datálta.

38 Hasonlóan korai nyílhegyek kerültek elő Alsótelekesen.

39 A lelőhely a Rudabányai hegységben helyezkedik el, a tenger szintje felett 274 m magasan levő Dolinka dombon. A szikla felett levő 15-30 cm vastag humuszba tették a sírok többségét, némelyeket a sziklába mélyítették. A kő- és murvabányászáskor 50-100 sírt tettek tönkre. 1959-1964 között végzett ásatáskor 940 m

2-en 184 sírt, 192 temetkezést tártak fel, közülük 22 csontvázas sír volt, a többi hamvasztásos, egy részük szórthamvas. Csak a szórthamvasztásos síroknál figyeltek meg kőpakolást. A temetőben négy csoportot különíthettek el, melyek területén gyakran kerültek elő hamvak nélkül leletek. A 109. sír melléklete volt a kétkarú, nyéllyuknál megvastagodó vascsákány, melynek díszítése egyedülálló, csak Eger-Nagyeged 40. sírjának bontásakor bukkantak hasonlóra. A korszakkal foglalkozó kutatók álláspontja megegyezik abban, hogy a keletről hozott tárgyformákat a Kárpát-medence szkítakori lakossága helyben gyártotta, sőt Párducz Mihály a készítés központjának a Gömör-Szepesi Érchegységet jelölte meg,

41 az időpontot Kemenczei a Kr. e. 6. századtól tartotta valószínűnek.

42 A helyi készítés a karperecek esetében is lehetséges.

43 Az előkerült leletanyag elemzése alapján az a kép körvonalazódott az anyagot feldolgozó szerzők elé, hogy a temető legkorábbi, nyugati részébe a Kr. e. 35 Szabó György jelentése HOM A. 322-68. 36 B. HellebrandtM., 2003. 289., Dobosy L., 1973. 69-75. 37 LeszihA., 1939. 12., 6. kép. 38 Kemenczei T., 1994. 88. 39 Patay P., 1961. 21-49., Kemenczei T., 1994. 84. 3. ábra. 40 Patay P.-B. Kiss Zs., 2001-2002. 79. 41 Párducz M., 1965. 190., Patay P.-B. Kiss Zs., 2001-2002. 104-106. 42 Kemenczei T., 1986. 132., Kemenczei T., 1994. 94. 43 Patay P.-B. Kiss Zs., 2001-2002. 118. 111