A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

B. Hellebrandt Magdolna: A nyersanyagok hatása a vaskor és a császárkor településeire a Sajó és a Bódva vidékén

U 516. számon őriz egy kéziratos térképet 1880-ból, mely a Tilalmas-pásttól nyugatra „Két sáncz közi" megnevezéssel jelölte Putnok legnyugatibb földterületét. Sajókazától délre, Sajóivánka felé jelöl egy 18. századi kéziratos térkép egy „Föld Vár"-at.

8 Stratégiailag fontos helyen volt, hiszen itt vezetett egy út a Sajó partjától a hegyekbe északra Felsőnyárád és Felsőkelecsény felé, ahol kétfelé ágazott, egyrészt Ragály és Trizs felé északnyugatra haladt, másrészt északkeletre Rudabánya érintésével Szuhogyon át. A sajókazai földvárról Dobosy László a földrajzi nevek gyűjtésekor hallott, a Sajó által csaknem teljesen közrezárt kaszáló ez a terület.

9 A helyszínen ma erődítésre utaló nyom nincs, lehetséges, hogy az eltelt mintegy háromezer év alatt a Sajó elmosta. Sajókazán, a Sajó bal partján 2001 áprilisában terepet jártunk, s kora vaskori és császárkori kerámialeleteket gyűjtöttünk. A második katonai felmérés mutatja a ma is széles árteret (2. kép), mely a Szuha völgyéig tart. Izsófalvánál a Gede-hegy déli végét alakították ki várnak, mely benyúlik a környező mocsaras lapályba ott, ahol a vár nyugati szélén a rudabányai völgyből folyó Ormos patak a Szuhába torkollik, s a vár keleti oldalán folyó Mák patak szintén a Szuha felé folyik, s Szuhakállónál a Szuhába ömlik. Az első és második katonai felmérésen jól látszanak az ősi állapotok," szinte hegytől hegyig vizes foltokat, ártereket láthatunk Kurityánon és Felsőnyárádon túl is. A vár ómega alakú két szára közti távolság 1200 méter, erre merőlegesen az izsófalvi csúcsig 800 méter a szélessége. A várhegy déli részén egy alacsonyabb terasz, vagy mellvédszerüen kialakított őrhely kezdődik. Erről a földbástyáról ellenőrizni lehetett a vár alatti sík vidéket, mely használatának idején alkalmas volt egy esetleges támadás első rohamának visszaverésére is (3. kép). 2003 őszén a vár északi részénél a Koplaló tetőre, a pincékhez kanyarodó földúttól keletre 20 méterre jelöltük ki az észak-déli iránytól kissé keletre eltérő kutatóárkot, az Izsófalvától Rudolftelepre, a hegyen átvezető gyalogút (mely az egykori sáncon halad) szélétől indulva észak felé, azaz a Koplaló irányába. A kutatóárok hossza 9 m, szélessége 1,3 m. A Koplaló hegy déli lábánál már homokos lösz van, ebbe ásták a pincesorokat, a hegy csúcsáig látszanak ma is a teraszos utak. A rudolftelepi bányamüvelés miatt 1959 körül sok pince beomlott. A Koplaló hegy lábánál dél felé követhető a lösz (4. kép), kutatóárkunk északi végétől dél felé két méter hosszan húzódik, majd vegyes, átmeneti a talaj, és átmegy kemény nyirokba. A kutatóárok déli végétől 120 cm-re északra láthatjuk a beásást. Mélyítettünk, s kirajzolódott a sárga kötött rétegben a barna kitöltésű beásás, melynek alján sok kavics volt. A beásás a kutatóárok keleti és nyugati oldalában egyaránt megvolt, sőt a déli falban is megfogtuk az egykori árok kissé fentebbi kiszélesedését, ahol több faszénnyomot figyeltünk meg. Az egykori árok tehát 210 cm mélységben 120 cm szélesen dokumentált, majd lefelé széles ívben szűkül, 60 cm barna kitöltés mélyed a sárga nyirokba. Az árokból egykori készítői a földet kétfelé dobták, ez a vonal látszik a légi felvételen. Az árok északi sánca körülbelül 7 m széles lehetett alul, éppen elfért a kötött talajon. 7 B. HellebrandtM., 2001a. 70. 8 Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Bm. T. 172. 9 Dobosy L., 1975. 55. 10 Hadtörténeti Múzeum Térképtára, térképlap száma XXXIX-43., készült 1856-1860 között. 11 B. HellebrandtM., 2002c. 18-19. kép. 105