A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 43. (2004)

B. Hellebrandt Magdolna: A nyersanyagok hatása a vaskor és a császárkor településeire a Sajó és a Bódva vidékén

A NYERSANYAGOK HATÁSA A VASKOR ÉS A CSÁSZÁRKOR TELEPÜLÉSEIRE A SAJÓ ÉS A BÓDVA VIDÉKÉN B. HELLEBRANDT MAGDOLNA Az ember története során a körülötte levő növény- és állatvilágból tartotta fenn magát, ezeket termelve, tenyésztve alakította ki ruházatát, készített magának lakhelyet. Munkaeszközeinek nyersanyagát a kövektől a fémekig és azok ötvözetéig fejlesztette az évezredek folyamán. A Sajó, a Bódva folyók és a Szuha-patak által közrefogott hegyes terület, ahol a hegyek magassága átlag 300 m feletti, és ezek patakok által szabdalt völgyei az őskor utolsó évezredében, a vaskorban kiemelkedő jelentőségű volt. A hely fontosságát az itt található fémlelőhelyeknek, ásványi anyagoknak tulajdoníthatjuk. A rézbányászat Rudabányán és környékén évszázadokkal korábban már működött.' A bronzleletek sűrűsége és gazdagsága például Szendrő és Szendrőlád vidékén jól működő bronzművességre és szervezett társadalomra, s nem utolsósorban aktív kereskedelemre utal.

2 A fémlelőhelyeket föld- és vízivárakkal védték. A folyók árteréből kiemelkedve, a hegyek lábánál szinte vonalban láthatjuk az erődítéseket, melyek hatalmi és kereskedelmi célokat is szolgáltak, s létrehozásukban valószínű, hogy nagyobb mennyiségű fát használtak fel. Az erődítmények (1. kép. Térképjele üres nagy karika) nyugatról keletre haladva a következők: Bánrévétől északnyugatra, a mai Szlovákia területén Lenartovce (Lénártfalva) mellett látható légi felvételen egy sánccal-árokkal körbevett ómega alakú vízivár a Rima partján.

3 Putnok-Pogonyipuszta vízivára a putnoki völgy nyugati bejáratánál épült, ott ahol észak felé a Keleméri patak mentén vezetett az út a hegyekbe, a mai Kelemért és a Mohosokat érintve Imola, Kánó, Alsó- és Felsőtelekes és Rudabánya irányába. A vízi várat a Sajó északi partján alakították ki, ott, ahol a felszín enyhén, de fokozatosan emelkedik. A 10 000-es térképen jól látható a sánc szintvonalak által kirajzolódó patkó vagy ómega alakja. A patkó két vége közti távolság 1100 méter, s erre a vonalra merőlegesen az ív legszélesebb része 600 méter. A vizesárokba a Keleméri patak vizét vezették be. A sánc déli, nyitott része a Mocsár dűlőig ér, s innen újabb 600 méterre folyik ma a Sajó. A Hadtörténeti Múzeum Térképtárában több légi felvételen megfigyelhetjük a patkó alak sötét ívét, az 1952-es repülési év felvétele a legszemléletesebb.

4 A vizesárok vonalát követhetjük nyomon az 1856-1860 között készült, úgynevezett második katonai felmérésen,

5 ahol a Sajó széles ártere is látható.

6 A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár 1 B. HellebrandtM., 2003. 288. 2 Kemenczei T., 1984., B. HellebrandtM., 2002a. 66-71. 3 Hadtörténeti Múzeum Térképtára. Nyt. sz. 3635. Rep. év 1955., B. Hellebrandt M., 2004. 173. 4

B. HellebrandtM., 2004. 9. kép. 5 Hadtörténeti Múzeum Térképtára, ide vonatkozó térképlap száma XXXVII-43., B. Hellebrandt M., 2002b. 4. kép. 6 Balogh B., 1894. 16-17., Csorba Cs., 1993. 74. 103