A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Gyulai Éva: „Virgina és veresgyörgy” A szendrői Alsóvár és majorság 1697. és 1716. évi inventáriuma

„VIRGINA ÉS VERESGYÖRGY" A SZENDRŐI ALSÓVÁR ÉS MAJORSÁG 1697. ÉS 1716. ÉVI INVENTÁRIUMA GYULAI ÉVA Szendrő vára, illetve várai és mezővárosa a kora újkorban Borsod vármegye és Felső-Magyarország Kassa-környéki régiójának fontos katonai és gazdasági központja volt, az Alsóvárhoz tartozó uradalom pedig a vidék egyik legjelentősebb mezőgazdasági üzemszervezete. Ezt az uradalmat a 17. század végén a végvárnak kapitányokat is adott Csákyak szerezték meg véglegesen, a várost rezidenciájukká téve, és újjászervezve az uradalom gazdálkodását. A megújulás szimbolikus és látványos mozzanata volt a város központjában magasodó középkori eredetű egykori Bebek-vár fokozatos elhagyása és kiürítése, majd az új barokk Csáky-kastélyba való átköltözés, amelyet a birtokosok az Alsóvártól nem messze kezdtek építeni az 1690-es évek végén. A város szélén azonban megmaradt a sajátos csűrös-kertes gazdálkodási szisztémába betagozódó majorsági csűröskert vagy majorház, amely az allodiális állattartásnak, illetve az uradalmi ipari tevékenységnek, a serfőzésnek és malomnak volt helyszíne. A Bebekek egykori várkastélya és az új pazar rezidencia a 18. század elején még együttesen szolgálta a korabeli arisztokrácia egyik kiemelkedő famíliájának igényeit, az előbbi azonban egyre inkább romlott, omladozott, már csak raktározásra szolgált, az utóbbiban pedig egyre nagyobb mennyiségben halmozták fel a majorsági üzemszervezethez szükséges gazdasági eszközöket és a főúri udvar növekvő igényeit kiszolgáló termeivényeket, ugyanakkor mindjobban gazdagodott a barokk főúri család luxusát reprezentáló tárgyi környezet is.

1 Ezt a folyamatot jól illusztrálja a szendrői Csáky-javakról felvett két korabeli, alább közlendő összeírás, amelyek a Csáky család levéltárában maradtak fent. Az I. sz. inventárium 1697-ből való, s közvetlenül azután készült, hogy Csáky István gróf megszerezvén azt az uradalmat, amelyiknek már egyik őse is zálogbirtokosa volt a 17. század első felében, Szendrőn uradalmi központot rendezett be, mégpedig úgy, hogy birtokairól, a Szepes megyei Kluknóról, illetve az abaúji Szaláncról Szendrőre hozatta a gazdasági centrumhoz nélkülözhetetlen készleteket és eszközöket. Ugyaninnen került az ősi borsodi várkastélyba az urasági lakosztály - akkor még igen gyérnek mondható - bútorzata is. A szendrői berendezkedés így a - töröktől megkímélt Szepesség főúri gazdaságának és életmódjának számos elemét is átplántálta, mondhatni importálta a nem sokkal korábban felszabadult Hódoltság peremvidékére, a töröktől és háborúktól sokat szenvedett Borsodba. A Szendrőre költöző főúri udvar és major ekkor feltehetően még a Bebek-féle Alsóvárban rendezkedett be, de tudjuk, hogy a Csákyak új 1 Szendrő kora újkori történetére bővebben: Tomka Gábor: Szendrő várai és Gyulai Éva: A törökkori mezőváros társadalma és gazdálkodása. Veres László-Viga Gyula (szerk.) Szendrő monográfiája. Szendrő, 2002. 125-225. 265