A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Wolf Mária: Adatok 10. századi edényművességünkhöz A borsodi leletek tanúságai

A padlót borító mintegy 20 cm vastag vörösre égett agyagréteg azt bizonyítja, hogy a háznak legalábbis egy része tapasztott volt. Minthogy a gabonamagvakból álló réteg e fölött az égett agyagréteg fölött helyezkedett el, úgy véljük, hogy az agyagréteg, és az alatta előkerült, a padlóra zuhant gerendák a ház födémének a részei voltak. A feltáráson tett megfigyeléseink alapján a 8. házat földfelszíni, négy sarkán fatuskókon álló faházként rekonstruálhatjuk, amelynek agyaggal letapasztott fa födémé is volt. A kemence szájánál előkerült két karólyukról valószínűnek tarthatjuk, hogy egy, a faház tűzvédelmét és egyszerű füstelvezetését szolgáló szikrafogó nyomai lehettek.

4 Feltételezhetjük, hogy a kemence közelében egy tároló alkalmatosság, egy „polc" is lehetett, esetleg maga a szikrafogó szolgált erre. Ezt valószínűsítheti a kemence közeléből előkerült különféle méretű és formájú 13 edény is. A 8. ház edényei közül kettőben találtunk ételmaradékot, a ház leégésekor tehát ezekben főztek. A többi a kemence közelében lévő tárolón állhatott. Valószínűvé teszi ezt a tény az is, hogy az edények közül kettőt egymásba helyezve találtunk meg. A 8. ház kerámialeletei A kemence kövei között elhelyezkedő 13 edény mellett további kettőt az omladékok elbontása után a kemencétől kissé távolabb, a keleti oldalfal, illetőleg a feltételezett bejárat közelében találtunk meg

5 (1. kép). Az ép edényeken kívül a ház bontása során további négy fazékhoz tartozó cseréptöredékeket találtunk, ezeknek azonban nem került elő minden darabjuk. Minthogy friss törés nem látszott rajtuk, elképzelhető, hogy már a ház leégése idején is töröttek voltak, és használaton kívül, esetleg másodlagos felhasználásra várva hevertek a házban. Már a ház leégésekor sérült lehetett a 8. edény is (8. kép 1), amely szintén töredékesen maradt ránk. A ház felszereléséhez tehát egyszerre 15-16 cserépedény tartozott. Napvilágot láttak továbbá egy faedény erősen égett töredékei is. Ennek ismeretében a háztartási felszerelést legalább még egy faedénnyel kiegészíthetjük. A 8. ház edénykészlete nem egyedülálló. Hasonló felszerelést találtunk a többi házban is, bár a különféle edénytípusok aránya nem állandó. Házanként változott a készletet alkotó edények mérete is. Mint említettük a házak leégtek, lakóik hirtelen, menekülésszerűen, értékeik jelentős részének hátrahagyásával hagyták el otthonaikat. Ennek következtében az omladékok alatt lelt edénykészletet teljesnek tekinthetjük. Az előkerült kerámialeletek egyértelműen azt bizonyítják, hogy a korabeli házak jól felszereltek voltak, noha edénykészletük formakincse nem volt változatos. Nem bizonyult tehát időtállónak az a megállapítás, mely szerint a korszak háztartásaiban kevés edényt használtak.

6 Feltehető azonban, hogy e megállapítás elsősorban a lakóik által elhagyott, és kiürített házak sokszor bizony tényleg szegényes leletanyagának vizsgálata során született. A 8. ház edényeinek alapanyaga homokkal soványított agyag. Durva homokkal, illetve apró kaviccsal soványították a 2, 4, 8, 9. edényt (7. kép 1, 5. kép 3, 8. kép 1, 3. kép 1). Legdurvább a 13. (5. kép 2) és 15. (7. kép 2) edény anyaga volt, amelybe csak apró kavicsot kevertek. Ez utóbbi két edény rendkívül érdes tapintású, az aljukat vagy egyáltalán nem simították, vagy testüknél erősebben soványított agyagból készítették. 4 Részletesen WolfM., 2001. 127-156. vonatkozó irodalommal. 5 Részletesen WolfM., 2002. 39- 60. 6 Méri /., 1964. 45., Kovalovszki J., 1980. 46. 86