A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

KÖZLEMÉNYEK - T. Szabó Timea: Történeti és muzeológiai adatok a miskolci és a kisgyőri meteoritokról

TÖRTÉNETI ÉS MUZEOLÓGIAI ADATOK A MISKOLCI ÉS A KISGYŐRI METEORITOKRÓL T. SZABÓ TÍMEA A meteorok (hullócsillagok) illetve ezeknek a Földre hullott darabja, a meteoritok már régóta foglalkoztatják az emberek fantáziáját. Számos babona, hiedelem kötődik hozzájuk. A földtörténet során megszámolhatatlan sok meteorit-becsapódás történt. Ha csak az emberiségnek a történetét nézzük, - ami elhanyagolható időben a Föld történetéhez akkor is igen szép számú ezek mennyisége. De mik is ezek a meteoritok voltaképpen? Röviden, a meteoroknak a földi légkörön való áthaladás után a felszínre hullott darabjai. Az atmoszférába jutó meteoroknak azonban csak viszonylag igen kis száma éri el a Földet, mivel a fellépő súrlódási erő következtében nagy részük magas hőmérsékletre hevül és elpárolog, illetve elég. Évente néhány százra tehető a tényleges becsapódások száma, azonban vannak szakértők, akik több ezerre is becsülik ezt. Azonban arról sem szabad elfeledkezni, hogy a lehullott és a megtalált darabok száma éles különbséget mutat. A megtalálás legfőképpen a becsapódás helyétől függ. Sok meteoritdarab már eleve a tengerekbe, óceánokba hullik, más részük hosszú évek alatt betemetődött, s amelyek a felszínen maradtak, azok nagy része is az idők során elmállott, s megsemmisült. Éppen a légkör hiánya illetve ritkasága az oka annak, hogy számos más égitest felszíne meteoritkráterek egész sorát mutatja. Ilyen például a Hold, a Merkúr vagy a Mars. Anyaguk szerint beszélünk vas-, kő-, és kő-vasmeteoritokról. A földfelszínre hullott meteoritok nagy része a kő alapú meteoritok közül kerül ki. A vasmeteoritokban elsősorban vas-szulfidok és fémnikkel-vas fordul elő, míg a kőmeteoritokban a szilikátásványok uralkodnak számottevően. A vegyes, azaz a kő-vasmeteoritokban pedig mind a nikkel-vas, mind a szilikátásványok megtalálhatók. A meteoritok tudományos szempontból való feldolgozásának lehetősége abban rejlik, hogy Földünk születésével egy időben - kb. 4,6 milliárd éve - keletkeztek, s így anyaguk Naprendszerünk anyagával azonos. Egy-egy meteorit általában onnan kapja a nevét, amely település közelében a földbe csapódott. Vannak ismertebb és kevésbé ismert példányok. Az ismertebb esetek főként a meteorit nagyságával, a becsapódás helyével, következményeivel vagy későbbi sorsával kapcsolatosak. Talán a Földön a legrégebb óta ismert meteorit a mekkai Kábakő, a muzulmánok egyik szent helye, amiről sokáig csak gyanították, ma pedig már egész bizonyossággal tudják, hogy egy meteorit maradványa.

1 Hullásokról szinte a Föld egész területéről beszámoltak már, de vannak olyan helyek, ahol ezek száma kiugró. Ilyen például Kanada, Oroszország, Mexikó, Brazília, Franciaország vagy az Egyesült Államok. 1 Az 1870-es években Laurin, osztrák konzulnak sikerült bejutnia a szent helyre, s egy darabkát letörnie a kőből, amit később meteoritként azonosítottak. 676