A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

KÖZLEMÉNYEK - Viszóczky Ilona: Néhány adalék a Matyó Múzeum hímzéseinek vizsgálatához

kék szegélyezéssel. A 14 cm széles rojt kézikötésü. A felső szélén a széltől befelé 7 cm távolságra piros kötőszalag felvarrása alatt 1 cm széles ráncbehajtás. Az alapanyag pecsétes, a hímzőfonál fakult. 3. pont: 73x47 cm. A kötőszalag hossza 48 cm. 7. pont: Vétel 1937. Erről a tárgyról a hímzésdokumentáció anyagában Mezőkövesden a Matyó NHSZ-nél megtaláltuk eredeti méretben a színezett pauszrajzot (amit Dajaszászyné 1958-ban készített el), azonban már a tárgy leírása csak a rajzon följegyzett rövid megállapításokból áll, nem készülhetett el a részletes ismertetés. Valószínűleg ezért nem kerülhetett be a Néprajzi Múzeumba sem már ennek a tárgynak a dokumentációs anyaga. A hímzésmintakönyv számára Kertész Istvánné rajzolta újra a tárgy mintarajzát, és jelölte be a színhasználatot és az öltéstechnikát az eredeti pauszrajz alapján. A tárgy ismertetését ebben az esetben a leírókartonról pótoltuk a könyvben. ^ *

e

P- Kötény - „surc A dokumentáció elkészítésében ki- (HOMN53.718.10.; Fotó Kulcsár Géza) emelkedő érdemei voltak Dajaszászy Józsefnénak, aki 1962-ben, 80 évesen költözött Mezőkövesdre és a Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezetnél irányította ezt a munkát egészen 1965 januárjában bekövetkezett haláláig. A korábbiakban, az 1920-as években kézimunkatanárként foglalkozott a népi hímzésekkel, és már az 1930-as évektől járt gyűjtésekre a különböző hímzőkultúrát reprezentáló hazai tájegységekre, így Mezőkövesdre, Tardra és Szentistvánra is. A Néprajzi Múzeum textilgyűjteményében már ekkor munkálkodott, kutatásokat végzett - sőt tanári munkája mellett -, a Budapesti Tudományegyetem Néprajzi Tanszékén rendszeresen látogatta az előadásokat is. A Néprajzi Múzeumban folytatta díjtalanul végzett munkáját 1945 után is, majd 1949 decemberétől a múzeum kinevezett munkatársa volt. Ez a több évtizedesnek mondható, tudományos igényű kutatómunka kristályosodott ki a dokumentáció kidolgozásakor, hiszen nem csupán elméleti felkészültsége adhatott ehhez alapot, hanem kézimunkatanári gyakorlati ismeretei és a hazai muzeális gyűjtemények anyagára alapozott tárgyismerete is.

7 Mezőkövesden az általa kiválasztott népművészekkel, tervezőasszonyokkal dolgozott együtt, sőt az utánpótlás nevelésére az általános iskolából a Matyó NHSZ dolgozóinak alkalmaztak tehetséges fiatal lányokat, akiket megtanított a dokumentáció pontos elkészítésének ismeretére. A dokumentáció létrehozásában vett részt fiatal munkatársként Kertész Istvánné is, aki 1957-1992 között volt a Matyó NHSZ tagja és 1966-tól a tervezőrészleg művészeti vezetője.

8 A dokumentációs anyag évtizedekig betöltötte eredeti funkcióját, hiszen a Matyó NHSZ termékeinek megtervezésekor mindig kiindulási alapot jelentett a tervezőrészlegen dolgozó népmüvé7 Vö. Dajaszászyné D. V., 1952. 139-149.; 1953.; 1956. 61-82.; 1956a 57-60.; 1963. 95-101. 8 Varga M., 2003. 49-50.; Vö. Varga M.-Kertész /., 1981. 673