A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

KÖZLEMÉNYEK - Viszóczky Ilona: Néhány adalék a Matyó Múzeum hímzéseinek vizsgálatához

jelenti, hogy a nagyobb minták - az eredeti méretben megrajzolva - csak többszöri összehajtással kerülhettek a dossziékba. Sajnos ezek a nagyobb rajzok már az eltelt közel öt évtized során lassan darabokra törnek szét a pauszpapír rossz minősége és állagának romlása miatt. A Matyó Múzeum egy érdekes, korai hímzőstílust képviselő darabjának egy elemét dolgozta fel a hímzésdokumentáció a példaként kiragadott következő mintarajzon (2-3. kép). A tárgy leírókartonjáról tanulságos felidézni a darab meghatározását. Leltári szám: MM 57.1.55.2.; /. pont: Ingrész - Ing eleje, 2 vállfoltja, gallérja. 2. pont: Gyolcs alapon, piros-kék, sárga, zöld, pamuthímzés. Eleje 3 függőleges és 1 vízszintes csík (hasfolt). A darabot az ingből kitépték. Erősen kopott. 3. pont: Eleje hossza 30 cm. Nyakbőség: 36 cm. A 7. és 8. pontban a gyűjtő és leltározó Dala József szerepel (a karton elkészítésére nincs megadott adat). A MND hímzésleírása már részletesebben bemutatja a fenti textil egy részletét, a vállfolt hímzésének jellegzetességeit. Idézem az adatsort: III-/d-6. Ingrész. (Vállfolt) Borsod m. M.M. 57.1.5572. ltsz. Századforduló utáni darab. Érdekes a rozmaring levélsor folyókás megoldása és erre már a fel és lefelé való felépítés. Alapanyag: gyolcs. Fonal: mosópamut. Technika: lapos és száröltés. Szín: piros, kék, sárga, zöld. Motívum: matyórózsa, tulipán, csillag, macskatalp, levelek. Kompozíció: hullámvonalas. A hímzés hossza: 28. cm; szélessége: 12 cm. A pauszrajz 1957-ben készült a szignálás tanúsága szerint (NM R 12 547). A hímzésdokumentáció alapján készítette el a minta vonalas rajzát Kertész Istvánné. Ezen jól látható az a törekvés, mely a dokumentációs anyag egészében megfigyelhető: a pontos és részletes tárgyleíráson, az eredeti darabok dokumentálásán túl az elsődleges cél a népművészeti tervező munka alapjainak megteremtése volt a mintagyüjtemény elkészítésével. Ezért a múzeumi darabok rajzainak készítésekor a kompozíció megváltoztatása nélkül kicsit kerekítették a mintákat, határozottan rajzolták meg az esetlegesnek tűnő, bizonytalanabb kontúrokat. Természetesen maga a vonalasrajz jellege is megkívánta ezt, különösen akkor, ha egy kevésbé szépen hímzett és már megkopott eredeti darab elnagyoltabb mintáiról kellett átvenni az értékes mintakompozíciót. A rajzgyűjtemény tudatos és átgondolt felépítése, az egyes tárgytípusok legrégibb, visszafogott színhasználatú (piroskék-fehér) pamutos hímzésű darabjaitól a szűcsselymek, a gyapjúfonalak alkalmazását ismertető darabokon át a műselymes hímzések bemutatásáig ível.

6 A dokumentációs anyag összeállításakor mindenképpen alapvető szempont volt tehát a kiválasztott textilek mintáinak továbbfejleszthetősége, olyan példatár összeállítása, mely a népművészeti tárgyalkotó tervezők munkájához megfelelő alapot adhat a továbbiakban. Utolsó példaként ismét a Herman Ottó Múzeum 1937-ben gyűjteménybe került kedves tárgyát ismertetem: egy gyerekkötényt (4-5. kép). A tárgy leírókartonja ez esetben nagyon részletező leírást tartalmaz: 1950 májusában Dajaszászyné készítette. Ebben az időszakban több korábbi gyűjtésből származó tárgy részletes leírását is megcsinálta, feltehetően a múzeumban végzett kutatómunkája során. Leltári szám: HOM 53.718.10.; I. pont: Kötény. 2. pont: Anyaga fekete kloth. Hímzőfonala műselyem, sötétpiros, piros, tüdőszín, rózsaszín, narancssárga, sárga, középkék, világoskék, lila, zöld színekben. Technikája laposöltés, huroköltés. Mintája: legalul egy ragyogó utánzat „pocemcsillag", alul piros, felül középkék szegélyezéssel, sárga 4,5 cm széles ragyogó utánzat, felette pocemcsillag kék szegélyezéssel. E fölött a hímzésminta: hét surcrózsa, melynek tetején krizantém, szegfű és tulipán motívumok vannak. A kötény alján a rojt alatt öt bokor, egy szem virág, az alján pedig pocemcsillagsor, mint ragyogó utánzat, felette piros, alatta 6 Vö. FélE.-HoferT., 1975. 433-453.; 1980. 598-601.; FügediM., 1978.; 1997. 315-349. 672