A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

KÖZLEMÉNYEK - Viszóczky Ilona: Néhány adalék a Matyó Múzeum hímzéseinek vizsgálatához

/. kép. Legényingujj részlete, hímzésminta-rajz - a „Matyó Népművészeti Dokumentáció" anyagából (MND lII./a-29.; NM R 12 520.; Az eredeti textil leltári száma: HOM N53.715.71.; Fotó: Roboz László) A Matyó Múzeum néprajzi gyűjteményében is sikerült a textilagyagban megtalálnom az eredeti darabokat, ami a részletes összevetéshez megfelelő kiindulást jelentett a leírókartonok adatai és a dokumentációs anyag leírásai esetében. De a többi hivatkozott gyűjteményben kutatva is érdemes volt kiegészítő adatsorként figyelembe venni a dokumentáció részletező leírásait. Néhány kiragadott példát szeretnék a továbbiakban ismertetni. Három tárgyat mutatok be részletesebben fotókkal és rajokkal illusztrálva, melyek a dokumentációs anyag tárgytípusait is reprezentálják (lepedővég illetve eredetileg legényingujj, ingrész - vállfolt, kötény). Ezek közül egy tárgy a Matyó Múzeum gyűjteményének darabja, de párhuzamos példaként két tárgyat a Herman Ottó Múzeum textilgyüjteményéből ismertetek. A Herman Ottó Múzeum régi gyűjteményi darabjáról készült az 1. képen bemutatott színezett mintarajz (MND IIL/a-29.; NM R 12 520.; Az eredeti textil leltári száma: HOM N 53.715.71.). Az 1947-ben dr. Venetianer Jakabnétól ajándékozás útján a múzeumba került textil a kartonon lepedővég megnevezéssel szerepel, rövid leírása a következő: 2. pont: Gyolcs, mosópamut, laposöltés; 3. pont: Hossza: 152 cm. Szélessége: 37 cm. A gyűjteményi darabon látható, hogy két különböző méretű, eredetileg különálló és a későbbiekben egymás fölé varrt hímzésből áll. Talán ez a sajátossága jelenthette azt a jellegzetességet, amiért lepedőfiókként tekintettek a hímzésekre beleltározásukkor. A tárgyak hímzésének szerkesztése és stílusjegyei alapján azonban Dajaszászyné meghatározását kell elfogadnunk: a hímzésdokumentációban ingujj részleteként rögzíti a megnevezést és a két részletet külön-külön darabnak tekinti (utalva a hímzések egy múzeumi tárgyon való elhelyezésére). Ezt a pontos meghatározást tartom magam is valószínűnek, s elképzelhető az, hogy a korai motívumokat és hímzőstílust képviselő textileket másodlagos felhasználásként alakították át lepedővégnek, vagy még később - esetleg már polgári környezetben - vált lakást díszítő használati darabbá, vagy falvédőként is funkcionálhatott.

5 A múzeumi textilek esetében többször megfigyelhetőek a másodlagos, Hasonló másodlagos felhasználásra utaló adatot hoz Dajaszászyné a hímzésdokumentációban: III./ a-6. „Ingujjvég - ingujjrészlet, vőlegényi ingről. Gari Takács Margit tulajdona. Az ingujjat már függönynek használják... 1930-ig voltak az ilyen vőlegényi ingek divatban. Fonal: fehér mosópamut. Technika: lyuk-, laposhímzés, száröltés. Motívum: palmetta - „körtvés", csillag - „almás". Mindkét motívum egy és ugyanazon a darabon előfordul. Kompozíció: hullámvonalas felépítésű. A fő motívum a hullámvonal mélyedésébe helyezkedik el." A hímzésminta-rajzon Dajaszászyné szignóját és dátumként 1958. június feljegyzést találjuk, így 670