A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Ringer Árpád: Őskőkori kovabányászat és kovakő-feldolgozás a miskolci Avason

ŐSKŐKORI KOVABÁNYÁSZAT ÉS KOVAKŐ-FELDOLGOZÁS A MISKOLCI AVASON RINGER ÁRPÁD A miskolci Avas ősrégészeti jelentőségére először Herman Ottó hívta fel a figyelmet. 1893-ban a nevezetes Bársony-házi szakócák kovanyersanyagának forrásaként a domb Tűzköves nevű részét jelölte meg, ahol századok óta gyűjtötték a tűzgyújtáshoz használt kovakövet. 1906-tól, a bükki barlangok régészeti ásatása nyomán mindinkább bizonyossá vált, hogy a régibb kőkor embere a legkülönbözőbb időkben hasznosította a Tűzköves kovaféleségeit. Hosszú ideig különösen népszerű volt az a gondolat, mely szerint a Szeletabarlang remekművű levél alakú kőszerszámainak a nyersanyaga, a „hamuszürke kalcedon" is innen származik. A Szeleta 1906-1913 között végzett feltárásának eredményeit összegző monográfiájában Kadic Ottokár is így említi az Avast.

2 De ez a feltételezés még az avas-tetői 1928-1935 között végzett ásatások után is jó ideig tartotta magát. Pedig e feltárássorozat tisztázta, hogy a domb e részén a „hamuszürke kalcedon" helyett hidrotermális kvarcit kitermelése folyt. Végérvényesen azonban csak 1963-ban került ki az Avas a „szeletai nyersanyag" lehetséges előfordulási helyei köréből. Ebben az évben Tóth Lajos Bükkszentlászló fölött, a Kaán Károly forrás környékén megtalálta és Vértes Lászlóval közösen publikálta az üveges kvarcporfír szálkőzetben való előfordulását.

3 Ezzel az Avas és a Szeleta-barlang között feltételezett direkt - nyersanyagkitermelőhely «-» nyersanyagfeldolgozóhely - kapcsolat vizsgálata háttérbe szorult. Az eredetileg ilyen összefüggésben értékelt avas-tetői kovabányák mezolitikumra,

4 majd neolitikumra változtatott korbesorolása miatt hamarosan elveszítették aktualitásukat. Ismételten csak 2001-ben nyílt meg - ezúttal viszont előrevivőén - a Szeleta-Avas nyersanyaggazdálkodási összefüggéseinek újraértékelési lehetősége. Ehhez egyrészt a Szeletabarlang régi ásatásának revíziója, másrészt pedig az Avas-Tűzkövesen az évben végzett régészeti feltárás egybecsengő eredményei járultak hozzá. Kiderült, hogy az 1988-ban felfedezett avas-tűzkövesi középső-paleolit kovabánya ún. hőkezelt nyersanyagdarabjai és a bányászatot végző őskőkori népesség kultúrájának emlékei egyaránt megtalálhatók a Szeletában. Az Előcsarnok és Főfolyosó Kadic-féle 3. rétege III-IV. szintjében találtunk rá jó néhány egyértelmű darabra. Ezután már nem volt meglepő az sem, hogy a barlang fejlett-szeletai rétegeiben az 1928-1935 között kutatott avas-tetői kovafejtőkből megismertjellegzetes hidrokvarcit is előfordul. 1 Herman 0., 1893. 24-25.; Hetman O., 1906. 45-46. 2 Kadic O., 1915.; RingerÁ., 1989-90.652-658. 3 Vértes L-Tóth L, 15, 1-10. 4 Hiüebrand J., 1929. 12-25. 5