A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Bencsik János: Balassa Iván Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

(1962) ő írta meg. A tolcsvai Bormúzeum szervezését is ő szorgalmazta. Szoros munkakapcsolatárajellemző, hogy együtt dolgozott a tarcali szőlészeti középiskola igazgatójával, Lengyel Bélával, aki a szőlőfajták kiváló ismerője volt. (Tőle került a Tokaji Múzeumba a hegyaljai szőlőfajták legteljesebb gyűjteménye.) Kutatásai kiterjedtek a szőlőbirtoklás korábbi történetére, így jó kapcsolatot ápolt Lippóczy Norberttal, a Szepesbéláról származó magyar nemesi család sarjával, kiknek Tállyán volt 15 holdas birtokuk 1945 előtt. Lippóczy Norbert felesége lengyel származású volt, maga is Lengyelországban élt. Szempontunkból kiemelt jelentőségű Hegyaljával foglalkozó munkásságának nagy összegezése, a Tokaj-Hegyalj a szőlő- és bortörténetének bibliai fontosságú nagy műve, az 1991-ben Tokajban megjelent Tokaj-Hegy alj a szőleje és bora. Ennek szükségességét, fontosságát az „előszó"-ban így indokolja: „Bármilyen gazdag is a Tokaj-hegyaljai szőlőművelés irodalma, hiába maradt róla egész levéltárra való feljegyzés a helyi, országos, sőt a külföldi - főleg lengyel - levéltárakban, mégis alig ismerjük azokat a változásokat, melyek az ismeretlenség, de legalábbis a középkori szürkeség homályából a 16. század második felétől kezdve kiemelték és egy-két évszázad alatt Európa borkultúrájának élvonalába juttatták." E nélkülözhetetlen munka évtizedek kutató- és gyűjtőmunkájának eredményeként, a Tokaji Állami Borkombinát éppen akkor kinevezett vezérigazgatója, Bacsó András agrármérnök hathatós támogatásával születhetett meg. 1990-ben Tolcsván tartottuk azt a tanácskozást, ahol a nagy gazdaság magánosításáról folyt a beszéd. Bacsó András vezérigazgató ekkor körvonalazta a később sikeresnek mutatkozó tervét, miszerint - francia mintára - kisebb gazdaságokra kell bontani az AGK területét. Az így kialakított gazdaságok központjában egy-egy kastély és feldolgozó épületek állnának. A privatizációt meg kell előznie a Hegyaljai Szőlő- és Bortermelés története, néprajza, gazdag múltja tanulmányozásának, majd megíratásának, mert ez máig hiányzik - hangoztatta. A tanácskozáson hivatalos Balassa Iván ezt követően azonnal kedvező válasszal szolgált. Maga így összegzi a mű létrejöttének saját szempontú történetét: „Egy ilyen terjedelmes könyv összeállítása, megírása csak úgy lehetséges, ha abban sokan segítenek. Néhányuknak ezt a szövegben egy-egy adathoz kötve megköszöntem. Úgy érzem azonban, hogy itt most fel kell sorolnom azoknak a nevét, akik munkámban támogattak, még akkor is, ha minden bizonnyal emlékezetem rostája miatt maradnak ki a sorból. (...) 587