A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)
Tóth Arnold: Újabb vőfélyversek a kisgyőri népi kéziratos gyűjteményből
F/21. Mikor a hitrül a jányos házhoz mégy Kedves szószóló és násznagy uram! Mind ezelőtt való időben, mind pedig e mai napon kegyelmeteket megkeresvén már ide érkezvén mind maga személyében, mind becsületes kompániájával ... kigyelmetek ideig való szállására befogadja ... akaratját szószólója által kívánja megjelenteni és íme ... G/l. Apjátul, anyjátul búcsúzó vers Áldott légy már édesapám, Édes kedves szülőanyám, Áldott légyen az az emlő, Mellyel engemet szoptattál. Köszönöm már édesatyám, S anyám, hogy ennyire feltartottál, Feltartottál, ápolgattál, Most szárnyamra bocsátottál. Elmegyek már házatoktul, El kell menni, nincs mit tenni, Sír az én szívem bennem, Hogy veletek nem lehetek már. Ha veletek lettemben titeket bánattal illettem, Noha szánt szándékból arra nem siettem, Nékem bocsánattal legyetek Mindenben már. Áldottak legyetek, hogy felneveltetek, Sok veszedelmektül megvédelmeztetek, Mint páva fiait, úgy ékesgettetek, Mostan szárnyamra engem eresztetek. Kívánom, mindazért a mennybéli Isten Sokáig éltessen, sok jóval szeressen, Kegyes szárnyaival maga fedezgessen, Végre az egekben megörvendeztessen. Kedves szép véreim, kik közt nevekedtem, Kikkel ezideig egy kenyeret ettem, Nékem bocsánattal legyetek mindenben, Kiket ha vétettem ez gyarló életben. Áldást is kívánok e házba reátok, Maradjon itt az Úr, szívemből kívánom, Míg éltetek nyúlik ez árnyékvilágon, Azután adjon részt fényes mennyországban. Tőletek búcsúzom, kedves jánybarátim, Akik eddig voltak mindenben pajtásim,
