A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Tóth Arnold: Újabb vőfélyversek a kisgyőri népi kéziratos gyűjteményből

Ennek hát számára most erszényt adjanak, Garast és petákot számára adjanak! A pénzen Budáról flastromot hozzanak, Hogy mérges sebei jól begyógyuljanak. F/13. A muzsikásrul Új hír a faluba, érdemes uraim, Becsületre méltó jeles asszonyaim, Míg hát elbeszélem itten panaszaim, Kérem, hallgassák meg együgyű szavaim. A muzsikásunknak nagy baja érkezek, Véletlen szerencse reá következett. Mert hegedűje összve töredezett, Amelyet a minap jól összve enyvezett. Akinek hát a tánc vagyon most kedvében, Tekintsen jól bele teli erszényébe, A vajda szép nótát von majd örömébe, Csak húszast hányjatok a hegedűjébe! Máriást is elvesz, ha húszast nem adtok, De még jobban örül, ha tallért mutattok. Mondja, hogy virradtig vígan táncoljatok, Ha pénzt a számára bőven adogattok. F/14. Mikor a nyoszolyóasszony s leány ajándékit felviszed Halljunk szót, Ádámnak minden maradéka, Akit befogadott a gazdánk hajléka. Míg előbeszélem, mi szívem szándéka, Ne legyen szavaimnak semmi akadéka. Szerencsés jó estvét, áldást, békességet, Nyoszolyoasszonyunk s leányunk kíván csendességet. Ilyen tisztességgel áldja a községet, Mely tisztességéért nem kíván költséget. Nyoszolyoasszonyunk s leányunk a vendég számára Ajándékot küldött üres asztalára. Egyék meg csak frissen, ne tartsák sokára, Aki ebbül eszik, forduljon hasznára. Tehát hogy kezemben soká ne tartassék, Elsőben fő helyen neki hely adassék. Minden emberektől komitáltassék, De úgy, hogy legénység számára is jussék.