A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Tóth Arnold: Újabb vőfélyversek a kisgyőri népi kéziratos gyűjteményből

F/9. Ez versben az első vőfély az házasságot kommendalja Uraim, halljunk szót, szólok igazságot, Nem beszélek tréfát, hanem valóságot. Adjanak hát nékem egy kis szabadságot, Míg előbeszélem a szent házasságot. Ádámot az Isten mikor teremtette, A szent házasságot még akkor szerzetté. Egy oldala csontját Ádámnak kivette, Melyből Éva asszonyt mellé készítette. Maga volt az vőfély az egek királya, Amint a Mózesnek szent históriája Bőven elöl adja, bár ki-ki vizsgálja, Ezt minden értelem bámulva csudálja. E szent rendelése az egek urának Tetszett Ádám atyánk sok maradékának, Mint pátriárkáknak, evangélistáknak, Páratlan életet kevesen tártának. Bizony boldognak is lehet azt mondani, Kit az Úr jó társsal szeret megáldani. Sok példát lehetne itt előhordani, Mellyel meg lehetne ezt bizonyítani. Boldog, kinek vagyon jó hív felesége, Mert az jó feleség az ház ékessége, Boldog, kit így megáld Isten őfelsége. Ezt minden elhiggye, itt versemnek vége. A kisvőfély a házasság ellen mond Állj félre barátom, én is hadd beszéljek, Még olyan legénytől higgyed, hogy nem félek. Magános éltemmel veled nem cserélek, Éljél te párosan, én egyedül élek! Nem vala Szent Pálnak soha felesége, A Krisztus keresztje volt gyönyörűsége. Ugyan a Krisztus is az ő öröksége, Meg is adatott örök dicsősége. Soknak az házasság vagyon nagy kárára, Nem mindenik talál a kegyes Sárára, Nem Szent Erzsébetre, s Mária anyjára, Sőt talál sok ember hazug Delilára. Amaz erős Sámson, hogy társa szavának Hitt mézes beszédű rossz Delilájának,