A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Goda Gertrud: Emlékművek születése Miskolcon (1945–1960)

lönbözőbb munkás témájú szobraikat a nagy kiterjedésű gyárak udvarán volt módjuk felállítani. A diósgyőr-vasgyári kolónia különös helyzetben van, ami a plasztikai művészetet illeti. A kohászat és öntészet során anyagazonos formálás történik, mint ami a plasztikai művészet esetében, s a technikai ismeret művészi minőség létrehozására sarkallja az ott dolgozó munkások jelentős részét. Az amatőr művészet erőteljes jelenlétének is ez lehet az egyik magyarázata. Talán több is mint érdekesség, hogy Cserenyei Kaltenbach István a DVTK neves mesteredzője is volt, s ő maga az 1926-os Európai-bajnoki címmel rendelkezett súlylökésben. Az emberi test, s talán a lélek fölényes ismerete is innen adódott. A szocialista realizmus nem csak a munka hősét állította példának, hanem a sportolót, a dicsőséget, büszkeséget szerző bajnokot is. Cserenyei bokszoló és atléta figuráival szerepelt országos tárlatokon. Talán sikerül rábukkanni ezek közül olyanra, mellyel új sportlétesítményeinket méltóképpen díszíthetnénk! A történelmi eszményképek sorába beletartoztak az említetteken kívül a gyáralapító Fazolák és a szabadságharc szempontjából oly jeles egyéniség, mint Gábor Áron. Ezért is készítették el portréikat többféle anyagból, különböző méretekben és más-más alkotótól megrendelve. Andrássy Kurta János (1911) méltóságteljes Fazola Henrikportréja 1957-ben a vasgyár tanácstermének központi műalkotása lett. A Vendégház reprezentatív előterébe is elhelyezésre került, de már kőből kifaragott arcképe Fazola Henriknek ugyancsak Andrássytól, és Fazola Frigyesnek, de az már Nagy Géza (1921) alkotása és 1965-re datálható. Ezekben az esetekben ideálarcképekről van szó. Nem az esendő ember, hanem a gondolkodó, alkotni, fejleszteni képes, kiművelt főknek állítanak emléket. Az alkotások óta eltelt idő bizonyítja: örök érvényű témát magas művészi szinten sikerült megfogalmazniuk. Dabóczy Mihály (1905-1980) igen szép Gábor Áron-szobráról (1956) is hasonló mondható el. A nehézipari gyárak szakembereit képező középiskola névadó szobra egy erőteljes, elszánt embert mutat és ezt állítja eszményképül a bejárathoz.. Az összefogott, nagy formák fokozzák a szabad téren álló bronzfej fény-árnyék hatását, s mindez a kifejezés szolgálatában áll. A szobrászművész nem kisebb feladatot oldott meg, mint a szabadságharc mellett oly elkötelezett Gábor Áron ikonográfiái portréját. A periférikus látásra nem hagyatkozó, céltudatos előretekintés mögött hitelesen érezni az ágyúöntő szándékának nemességét. Bizalmat árasztva tekint előre, a közeli jövő eredményén keresztül gondol a távoli jövőre. Ahogyan Dabóczy, úgy Andrássy Kurta János és Nagy Géza sem a városban élő és alkotó művészek. Műveik a minisztérium koordinációja során jutottak ide. A mintegy félszáz év távlatából mondható, azok a környezet kulturális arculatát nagyban befolyásolták, s ma is betöltik e feladatukat. A szépen mintázott arcképek maradandó művészi értéket képviselnek, s több publicitásra lennének jogosultak. Korszakunkra esik a már meglévő intézmények névadási divatja. Ez a köztéri szoborállításnak egy újabb lehetőségét jelentette, persze igen pontos központi irányítás, ideológiai trend szerint. 1953-ban a Diósgyőri Kohászat, az „Ógyár" a Lenin Kohászati Müvek nevet kapta meg, s az évtized végén az l-es számú kapu közelében már ott is állt Lenin nagyméretű monumentuma bronzból. Amint a névadás, úgy a műalkotás is tudatos szemléletformálási jelleggel bírt. Naponta többször találkozott azzal a munkába igyekvő sok ezer ember, de a karját határozottan a kapu felé lendítő alak inkább a tréfálkozás tárgya, mintsem a tömeges tiszteletadás szimbólumává lett. Ezért, vagy a hely szűkössége miatt az egyre reprezentatívabbá váló vendégház környezetében alakítottak ki számára 505