A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Goda Gertrud: Emlékművek születése Miskolcon (1945–1960)

EMLÉKMŰVEK SZÜLETÉSE MISKOLCON (1945-1960) GODA GERTRÚD A rendszerváltások természetes velejárója a letűnt hatalmat jelképező köztéri alkotások eltávolítása, ezt követi az új társadalmi erőt dicsőítő monumentumok állítása. A bontásban az elfojtott indulatok felszabadulása nyilvánul meg, ami különösebb erőfeszítést, összpontosított akaratot sem igényel. A közadakozásból emelt emlékművekben kifejeződő közösségi erő - mint az napjainkban is tapasztalható - már a kezdetekkor megkérdőjeleződik. így hát egy időben más, ha nem is egymásnak ellentmondó, de mégsem azonos felfogást tükröző monumentumok születnek, s a helyzet még bonyolultabbá válik az idő múltával. A valódi, talán a primer jelentés mögött meghúzódó művészi közlendőnek köszönhetően képes elmúlt impériumok köztéri alkotása egy új elképzelésnek is megfelelni. Ezek a klasszikus műalkotások, amiből valljuk be, nagyon kevés akad! Sokszor csak a közönyösségnek köszönhető „megmenekülésük", vagy az egyéb teendők fontossága vonja el róluk a figyelmet, s csak hosszú évek múltán válnak ideológiailag feleslegessé. A Miskolcon 1945-1960 között született köztéri alkotások sorsát az 1989-es rendszerváltás tapasztalatain okulva próbálom megvilágítani. 1945 után, ha nem is a vandál pusztítás, de az elhanyagolás sorsára jutottak a közterek egyházművészeti emlékei, hiszen azok az ateista felfogást propagáló korban a hatalom számára szinte ellenségesnek tűntek, vagy mint egy tudatlan kor babonaságainak szimbólumát láttatták azokban. Szerencsésebb esetben a templomok közelébe helyeztették át őket, amik azután a kommunista kurzus elmúltával felújítva, vagy újraalkotva jórészt visszakerültek eredeti helyükre. Az országzászlókkal, mint jelképekkel sem tudott igazán mit kezdeni a második világháborút követő korszak. Az 1932-ben Menner László építész tervei alapján készült diósgyőri Országzászló a Szabadság zászló hivatalos elnevezést kapta, értve azalatt az új, a nemzetet, országot háttérbe helyező és az internacionalizmust erősítő világszabadság eszméit. 1959-ben - miután igazán nem sikerült az új tartalommal felruházott emlékhelyet a lakossággal elfogadtatni - a felújítás, áthelyezés gondolata után elbontásra került. (A rekonstruált emlékmű 1992-ben, igen gondos kivitelben került felállításra új helyén, az Árpád utcai parkban.) Ezek után talán különösebb magyarázatot nem igényel, hogy Stróbl Alajos szép Erzsébet királyné-szobra a század elejétől a Népkertből, vagy a Sidló Ferenc által mintázott Görgey Artúr (1934) bronzszobor a Görgey utcából - miután természetesen az utca neve is Felszabadítókra változott - miért is került lebontásra, múzeumi elraktározás sorsára. Új korszak kezdődött, új történetírással, az egykor közadakozásból született művekre az irredentizmus vádja tapadt. (Idővel azután mint műalkotások kiállítható tárgyak lettek, s azután 1997-től mindkettő az eredeti szándék szerint a város nyilvános közterén áll.) 499