A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Sümegi György: „Egyetlen dimenziónk a jelen” Szalay Lajos és László Gyula levelezéséből (1970–1991)

magunkat a saját ölünkben ringatni. És még ilyen szépet is tudunk mondani - megint a la Karinthy -, hogy két hal azt álmodta, hogy én vannak. Persze énnálam ezek a két halak egyebet is tudnak. Például egyikem a másikomat felelősségre tudja vonni és éppen a semmit nem, vagy nem eleget csinálás bűnében. Bibliai talentum példázata a külső sötétségre vetett magát spórolóról. Mert csak így tudom magamnak is megmagyarázni elképzelhetetlen sikertelenségemet: valószínűleg nem tettem eleget, vagy nem eleget tettem a hívó szónak. Ha egyáltalán volt hívó szó, ha volt egyáltalán hivatás. És ha esetleg hivatott voltam, de nem voltam választott? Igen, persze, most jutott eszembe, helyesebben az eszem most jutott bele a felismerésbe, hogy igaz is, hiszen nem tartozom a választottakhoz. Bene dictum. Ámen. Ebből az emelkedett szörnyű igazságból visszazuhanok hetven évem örömtelibb kibírhatóságába: nevezetesen és újfent a jubileumi kiállításomra, meg annak rendeződő és rendezhető, talán rendezendő körülményeihez. És itt a segítséget kérem - persze kizárólag csak akkor, ha minden lekötelezettséget provokáló lehetőség eleve ki van zárva. 1962-ben volt Illés Gyula hatvan éves. A Münchenben kiadott Új Látóhatárba húsz rajzot készítettem erre az alkalomra, egy párisi kiadásba is rajzoltam egy pár munkát és new yorki szereplésére is adtam egy műsort fedő rajzot.

57 Ingyen mindegyiket. Éz egyébként természetes is. No, most megkérhetnéd druszádat, hogy a neki olyan könnyen elérhető folyóiratok valamelyikébe írhatna rólam, vagy hozzám valamit, ahogy egyébként kérés nélkül és spontán - Somlyó György a saját lapjában - Árion - és az Új Tükörben tette, és február 6-án a televízióban. Igaz, hogy ez a kérés kissé szégyenletes a részemre, de lehet, hogy Illés csak egy kis célzásra vár, hogy eszéből a kedvébe is juthassak. Igaz az ő kedvence Csernus Tibor,

58 de azért én nem látok összeférhetetlenséget kérésem teljesítésében. Születésnapomra írott jókívánságaid nagyon köszönöm, és mint egyenlőre csak tiszteletbeli hetvenévesnek, de előlegben, mégis viszont kívánok Neked is minden jót. Lajos a Szalay 17. László Gyula Szalay Lajosnak 1979. IV.3-án Szalay Lajosnak New Yorkba írt levél, amelyben beszámolok neki Illyés Gyulának írt levelemről s ezelőtt 5 perccel történt telefonbeszélgetésünkről s aztán írok, ami eszembejut s gondolom, hogy érdekli őt! Kedves Lajos! Talán egy hete - leveled vétele után azonnal - írtam Illyés Gyulának egy levelet s ebben első helyen, leveled alapján, megírtam, hogy illendő lenne, hogy megemlékezzék rólad. Nos, mivel úgy is el kell hozzá mennem, ma felhívtam telefonon. A beszélgetés így zajlott le: „Szervusz Gyula, Szervusz Gyula. Köszönöm leveledet, s ugy-e három kérést írtál abban, az első volt Szalay. Tudod én képzőművészetről nem írok, mert nem értek hozzá s nem is ismerem Szalay Lajos új dolgait. Szívesen felviszem hozzád albumait - mondtam Nem, más utat választok, hogy megemlékezzek róla, s közeljövőben, bár most jöttem ki a kórházból, egy hétig feküdtem bent - mi bajod volt, - ezt telefonban nem mondhatom - szóval írd meg Szalaynak, hogy megtalálom a formát arra, hogy köszöntsem őt. Mi is volt a második? Medgyessyről vers a könyvem elé. - Te hát én már írtam Medgyessyről, éppen neked, - tudom, hogyne tudnám -, de annyi a magam vállalta dolgom, hogy ezt nem tudom vállalni. - harmadik? Nos az, hogy új könyvemet elviszem neked. Ez nagyszerű, hívj fel majd a hónap végén, mert most orvosom még a beszédet is megtiltotta. Gyere majd végrehajtjuk a harmadik honfoglalást. - Én: éppen ezt csináljuk! 0: vedd tudomásul, hogy változatlanul tisztelőid közé tartozom. Én: hidd el te is az enyéim közé. Isten áldjon, gyógyulást és kézcsókom kedves Feleségednek, Ő: részemről is és várlak, Szervusz!" Nos, ez a majdnem szószerinti emlékezés a néhány perccel ezelőtti beszélgetésre, egyszóval, ha nem is abban a formában vállalta, ahogy gondoltuk pl. egy vers formájában, nem mulasztja el, hogy írjon rólad.

59 írnék én is, de a Művészettel nem tartok kapcsolatot, a Tiszatájban pedig írtam már. Látod igazad van: ebben a pillanatban írtam fel ápr. 9-re (hétfő), hogy beszélni Juhász Ferivel - a költővel -, hogy az Új írásban 57 Szalay Illyés-illusztrációihoz lásd: 25. jegyzet. Egy mondat a zsarnokságról. Illyés Gyula és Weöres Sándor verseit mondja című lemezborítót (ADY Records orop 107) is Szalay-rajz fölhasználásával adta ki az Occidental Press (Washington, 1975.) 58 Csernus Tibor (1927-) Kossuth-díjas festőművész, 1964 óta Párizsban dolgozik. 59 Illyés Gyula végül is írt egy rövid köszöntőt Szalayról, lásd: Szalay Lajos. Miskolci Galéria, 1992. [10]. 483