A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Sümegi György: „Egyetlen dimenziónk a jelen” Szalay Lajos és László Gyula levelezéséből (1970–1991)

naturalizmusnak) nem tudtuk a mi reáliánknak megfelelő realizmussá formálni. Elnéztük nagy bambán, hogy az embernek való realizmust anyagbölcsös computer csecsemővé szintetizálja a herélt értelem, ami a saját értelmetlenségén kívül nem értett meg semmit. Ne ijedj meg ettől a magába bukfencezett kijelentéstől; a bolond aztán egyet igazán ért, a saját hülyeségét, orvosával együtt, aki magát is idiótává pszichoanalizálta. A hülye episztemológiája pontosan olyan ellentmondásmentes mint az értelmesé, sőt inkább, mert a hülye ellentmondás-mentességéből még a kötelező ellentmondás is hiányzik. Valaki a jó múltkoriban egy szárnyaló féle párbeszédnél csodálkozva így tátogott: „Azért valaminek kell lenni emögött" (a sok csoda mögött) és akkor a le nem tett garasom leesett. Igen, emögött a sok nagyszerű mögött kell lenni, de Valakinek. És akkor ráeszméltem nagy árulásunkra: a Valakit elárultuk a valamiért. A valakiség helyett a valamiség filozófiáját szolgáltuk, még jó hogy a dolgok tőlünk független rendje szinte az ember ellenére a valakiség felé halad. Visszatérve a cikkedre. Azt észre kellett vennem még tavaly az otthonlétem idején, hogy ha feltűnés nélküli mód adódik, a csendes szabotázs elindul ellenem nyomban. Még az annyira kedves és szolgálatkész Fehér Zsuzsa is eltűrt szinte beleegyezve olyasmit, mint a kiállításom katalógusa,

24 amelyik nyomdatechnikai szempontból mindannyiunk szégyene. Az volt otthon az érzésem, hogy szinte igyekeztek, hogy ha már a kiállításom sikerült is, ennek sem kifelé, sem a jövő felé ne legyen jó nyoma. Ugyanaz a csoport, amelyik az „Avangarde"-ot erőlteti, vigyáz arra is, hogy ha nyomunk esetleg nagy is lenne, de azért valahogy dísztelen maradjon. Hogy csak ők ragyogjanak, galiba zsírral kenve. Nem is nagyon rejtett csatornákon keresztül ez csatorna szellem ide is elszivárog és azért nagyon nehéz, szinte lehetetlen lenne találnom olyan sajtót, aminek nem a fent fintorgott sajt szaga lenne. Talán az Új Látóhatár Münchenben leközölné cikkedet, anyagi okokból persze talán megnyirbálva, de nem tudom, hogy jó ez Neked? (melódiát nem tudom ide kottázni). Mindenesetre érdeklődni fogok náluk. 1962-ben Illés Gyula hatvan éves születésnapjára ingyen csináltam nekik húsz rajzot.

25 Ezt most meghálálhatnák, annál is inkább, mert állítólagos felkérésük ellenére sem volt hajlandó senki írni nekik a Genezisemről. Nos, hic Rodus, hic salta. Juci

26 - soha nem olvassa pedig a levelemet - most rám ripakodott és követelte, hogy azonnal írjam újra a levelet. Újvidéki, tehát kisebbségi és így nagyon érzékeny a szóban forgó véleményben. Hát újra nem írom a levelet. Nem is húzom át a sorokat - elég javítás éktelenkedik úgyis a levelemben. Légy szíves ugord át, ha nem lehet, felejtsd el. Még én is úgy érzem most, hogy igazságtalan voltam. Az erdélyiek persze megérdemlik a kréta papírt. Mond őszintén, a jó papíron kívül mi védené őket különösebben? Állítólag kiírták nem is régen itt valami filmgyárba „Már nem elég magyar zsidónak lenni, már valamit tudni is illene". Lassan az erdélyiek is megkaphatják egy-két tagjuknál az ilyesmit. Még egyszer köszönöm a cikket és ha némelyik elismerésednél azt érzem is, hogy talán nem érdemeltem meg teljesen, azt azért világosan tudom, ennyi ellenség és ilyen kevés barát mellett csak azért vihettem mégis valamire, mert időnként akadt egy-egy valaki - mint most Te - aki nem csak a kárt pótoltad, de új örömök és lelki hasznok csíráját is elvetetted - mindjárt adva hozzá a teremtő televényt is. Nem csokrot adtál, hazai cserép hazai földjébe ültetett élő virágot, aminek még az is használna, ha keservemben talán rásírnám magamat. Köszönöm ezerszer. Itt egyre rohadtabbá válik az élet, és egyre kibírhatatlanabb. Lassan feketére kell majd suviszkolni magunkat, ha át akarunk menni a másik oldalra. De talán nincs is itt másik oldal, mert napos

27 aztán alig. Szeretettel ölellek Lajos 9. Szalay Lajos László Gyulának New York, 1973. október 23. Kedves Gyula! Véletlenül kezembe került a Látóhatár szeptemberi száma, aminek a fedőlapján a Genezis rajzai díszelegtek. Bele is lapoztam azon nyomban és örömmel láttam ismét a Te cikkedet. Ezt is köszönöm. 24 Szalaynak a Magyar Nemzeti Galériában rendezett 1972-es kiállításáról (rendezte: D. Fehér Zsuzsa) és annak ugyancsak D. Fehér bevezette katalógusáról van szó. Szalaynak ez az első, hazatérő kiállítása egyaránt nagy hatással volt - különösen nagyméretű rajzaival a Kondor-nemzedékre és a fiatalabb, azidőtt pályakezdő grafikusokra (Banga-Szemethy-nemzedék) 25 Szalay Lajos: Tizenkét rajz (Illyés Gyula 60-ik születésnapjára). Új Látóhatár, München, 1962. szeptember-október. Ezekből 8 rajz újra megjelent: Hommage a Gyula Illyés. Paris, 1963. 26 Juci, Szalay Lajosné, szül. Hering Júlia, a Képzőművészeti Főiskolán festeni tanult. 27 A Miskolcon felnövő Szalay jól tudta, hogy a város főutcájának a délutáni, napsütötte felét, a színház oldalát a miskolci köznyelv hagyományosan „naposoldaf'-nak nevezte. 472