A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Frisnyák Zsuzsa: Magyarország kocsi- és szekérállománya, 1889

szeírásban léteznek olyan hibák (pl. Liptó, Trencsén, Turóc megye egyes járásaiban), melyek abból fakadnak, hogy a szekeret, mint tárgyat számlálták össze, illetve a gazdák több lófogatú járművet vallanak be, mint amennyi lovat, azaz a lovak számát eltitkolják.

6 Annak a ténynek tehát, hogy a parasztgazdaságok több különböző funkciójú szekérrel is rendelkeztek, az összeírás szempontjából - feltárni a települések közúti szállítási kapacitását - nem volt semmi jelentősége. Mindez azonban már nem mondható el a tulajdonosok szempontjából. Ők úgy vélték, következményei lesznek annak (pl. előfogat-állítás), mit vallanak be, ezért a gazdák azt a kocsit vagy szekeret íratták fel, melynek az esetleges katonai igénybevétele kevesebb kárt okozna számukra. A gazdák mozgástere azonban nem volt túl nagy, hiszen az összeírás során a lovas fogatok közül kizárólag az egy- és kettes személy- ill. egy- és kettes teherszállítókat vették számba. Voltak települések és kistérségek - leginkább a magas lóállománnyal rendelkező területek (pl. Temes, Torontál, Bács-Bodrog megyékben) - ahol úgy vélték, inkább a személy-, mintsem a teherszállító járművet kell bejelenteni. Alig hihető, hogy a 4800 lakosú Temes megyei Vingán 517 személyszállító kocsi létezett, teherszállító pedig egy sem, vagy pl. a Torontál megye párdányi járásában (27 ezer lakos) nincsenek teherszállító járművek, ellenben 2851 darab személyszállító kocsit regisztrálnak. Sokkal inkább valószínű és az országos tendenciával is inkább egybeesik, hogy a vingai, párdányi teherszállító lovas fogatokat személyszállításra is használták. Mindezek következtében a személyszállító járművek területi elemzése nagy-nagy körültekintést és óvatosságot kíván. Fogatolt jármüvek Magyarország kistérségeiben

7 Magyarország abszolút értékben legtöbb fogatolt járművel rendelkező kistérsége Jász-Nagykun-Szolnok megye tiszai felső járását valamint Karcagot, Túrkevét, Kunhegyest, Mezőtúrt és Kisújszállást magába foglaló területe (113 ezer lakos, 8407 jármű). A másik végpontot Torda-Aranyos megye topánfalvi kistérsége (29 ezer lakos) jelenti, itt alig 119 darab fogatolt járművet számlálnak össze. A kistérségek járműellátottságát, közúti szállítási kapacitásait véleményem szerint nem a járművek abszolút száma, sokkal inkább az ezer lakosra kivetített értékei tükrözik, ezért a továbbiakban valamennyi számítást a népességszámhoz (1890) viszonyítva végeztem el.

8 A kérdés: hogyan oszlik meg az ország kistérségeiben a fogatolt járművek ezer lakosra kiszámított állománya. Melyek a legnagyobb, melyek átlagos, illetve hol vannak az alacsony szállítási kapacitású területek? (2. ábra). 6 A rendkívül precíznek tekintett 1895-ös összeírásban is van ilyen típusú hiba. Például Bakonymagyarszentkirályon (Veszprém megye zirci járásában) 480 lovas fogatot regisztrálnak, miközben a faluban csak alig 116 ló létezik. Hasonló hiba van Magyarhegymeg, Vidorlak, Badafalva, Maconka, Talapatka, Kondó, Rudnok, Vígtelke, Kenyéri, Pusztatalmács esetében. 7 Tekintettel arra, hogy a földrajztudomány még nem határozta meg a történeti Magyarország kistérségeit, kénytelen voltam saját eljárást követni. A kistérség az én szóhasználatomban egy olyan viszonylag kis területi egység, melynek egyik eleme a közigazgatási hovatartozás, másik eleme pedig a topográfiai helyzet. Jelen elemzéshez Magyarország 1890-es járási beosztását vettem alapul, majd ezen járási adatokhoz hozzárendeltem a közigazgatásilag nem, földrajzilag viszont odatartozó városok adatait. Mindebből nem következik az, hogy csakis kistérségekre vonatkozó elemzéseket lehet/kell elvégezni - a városokat több esetben külön is érdemes, sőt kell (mint a későbbiekben látni fogjuk) vizsgálni. 8 Az elemzési módszerek különbségeiről vö. Frisnyák Zsuzsa: A 19. századi közútijármű-számlálások forráselemzési kérdései. In. Közlekedés a Kárpát-medencében. Újabb kutatási eredmények. Bp. 2003. Közlekedési Múzeum 61-68. 361