A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Dobrossy István: Az avasi református (műemlékké nyilvánított) temető története

azzal kezdte mondandóját, hogy Európa legérdekesebb temetőjét fedezte fel a miskolci Avason. Csak Japánban és Kínában talált hasonló fekvésű temetkezési helyeket.

46 Az 1920-as évek közepén átírták a temetőkönyveket, ugyanis ekkorra (1889-től) már annyi volt az átírás, az újratemetés, hogy nem tudtak eligazodni sem a könyvben, sem a sírok között. Mivel évekig nem volt temetés, nemcsak a nyilvántartás rendbetétele, hanem a temető állagmegóvása érdekében is döntés született.

47 A nyilvántartás átszerkesztésével egy időben újra a sajtó homlokterébe került a temető. Fodor Zoltán írja, hogy itt „békésen pihennek a demokrácia igazi hazájában, ahol nincs már tusakodás, irigység, féltékenység, ahol a gazdag nem tartja magát többre a szegénynél, a szép a csúnyánál, a daliás alakú ifjú a roskatag aggoknál. Talán egykori ellenségek megbékélve nyugszanak kiegyenlítődve az anyaföld egyenlőséget, testvériséget jelentő mélységes ölén... Nagyon sok sírkő felírását már most sem lehet kibetűzni. Mi lesz két-három évtized múlva? Bizony szemmel láthatólag semmisülnek meg eleink szerény, de tisztességes emlékei..." Az egy oldalon keresztül sorolt feliratok azóta még halványabbak lettek, a sírjelek többsége azonban megőrződött. Igaz, csak nagyon kevés található eredeti helyén. Többségük „lakója" kicserélődött, a sírkövek pedig jó három évtizede a parcellák szegélyei mellett állnak. Akkor is feltűnt a szerzőnek egy sírvers, amely egy ötéves leány emlékkövén volt olvasható: „Nyílni kezdő rózsa voltam én / Szép tavasz kor almit várom én / Elhervasztott egy szél hirtelen / S most álmom e sírban végtelen. / Csak porom nyugszik itt, / De nem élő képem; / Virágban keresd azt, / S kedvesim szivében!" Az 1970-es évek „kőmentési" akciója eredményeként ez a sírjel a helyén maradt (III/D. parcella 35. sor), s betűit olvashatóan újraszínezték, fekete festékkel átírták. Az a síremlék viszont, amely az 1803-1861 között élt Thury János magyar táncművésznek állított emléket, már elenyészett. A leírás szerint a sírjel terjedelmes vöröses kőobeliszk volt. „Tetején kőgolyó, azon egy koszorú. A síremlék felső részén relief, amely egymáson keresztbe fektetett lantot és lefelé fordított fáklyát ábrázol. Alatta a felirat: Született 1803. / augusztus 24-én / Meghalt 1861. / mártius 28-án / Thury János / magyar tánczművész / hamvait / e sírkővel jelölték / miskolczi barátai." 1930-ban a síremlék még kifogástalan állapotban volt, s a szakértő tapasztalatai szerint „a vöröses anyagból faragott sírkövek daczolnak legjobban az idővel."

49 Az 1867-ben elhunyt „lobogótartó hadnagy", feltehetően az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc katonája volt, Lanczinger Lászlónak nevezték, sírköve az I/C. parcella szegélyében található. Az 1843ban elhunyt Pócs András cs. és kir. huszárkapitány, majd özvegye 1848-ban állított külön síremléke a III/I. parcellában azóta is dacol az idővel. Az „M. Scholtus Nee Forster 1850-1877 R. J. P." feliratú vöröses sírkő előtt is felvetődött, hogy ő ki lehetett egykor? A sírkő a III/2. parcellában még megtalálható, a név azonban továbbra is őrzi egykori viselője titkát. A 18. században született, s ki tudja hány embert gyógyított meg 1865ben bekövetkezett haláláig Stern Lipót „hasonszervi orvos tudor". Földre borult, s a növényzet által „védett" sírjelén még olvasható a szöveg. A számos lelkésznek emléket állító kő mellett már 1930-ban feltűnt az a derékban kettétört oszlop, amelyet kígyó font körül, s a kőoszlop közepén pajzsba vésett felirat tudatta, hogy „E / sírhant rejti / Ns. Csöglei / Tóth Lajos / Miskolczi / Könyvnyomdász hamvait / M. h. 1850. Aug. 12. / Reggeli Hírlap, 1924. december 25. Reggeli Hírlap, 1927. szeptember 9. Reggeli Hírlap, 1930. július 3. Fodor Z 1930. július 3. 351