A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Szentesi Edina: A Borsod-Miskolczi Múzeum és az ősemberkutatás kapcsolata 1914-ig

szubarktikus-kontinentális klímára, valamint sztyeppéi flórára és faunára következtetett Hillebrand.

84 Ebben az évben a Borsod-Miskolczi Múzeum ígéretet kapott, hogy segítségeiért a Földtani Intézettől a múzeumot megillető részen felül egy rendszeres kőzet- és kövületgyűjteményt, valamint a Balla-barlang leleteinek szép gyűjteményét fogja kapni.

85 Szükségesnek tartotta a múzeum a hámori ásatások mellett Miskolc és környéke, valamint az Avas kutatásának folytatását, de anyagi erőik elégtelensége miatt az Avas ásatását egyelőre szüneteltették, „mert az összes pénzünket a veszélynek kitett barlangi leletek felkutatására és megmentésére kellett fordítanunk. Ezután következik az avasi diluvium teljes felkutatása."

86 A múzeum 1911-ben a Szeleta-barlang kutatására újabb 1000 koronát adományozott, melyből Hillebrand június 15-től július 20-ig ásatott. Fő célul a barlang egyik felének hosszában és fenekéig tartó átkutatását tűzték ki, hogy az őslénytani és ősrégészeti tárgyak függőleges elterjedéséről tiszta képet kapjanak. 7 Ebben az évben a Földtani Intézethez és a Borsod-Miskolczi Múzeumhoz harmadik támogatónak a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtára is csatlakozott 1000 korona költséggel. így július 26-tól szeptember 5-ig Kadic folytatni tudta az ásatást, melynek fő célja volt, hogy a barlang nyílása mélységéről és az itt folyó víz útjáról, valamint a barlangban történt lerakódásokról tájékozódást kapjon. A barlang környékének rétegtani viszonyait is megvizsgálták, hogy az a barlang lerakódásainak rétegtani viszonyaival egybevethető legyen. Ismét számos paleolit eszköz került elő, mégis a legnagyobb jelentőségű lelet az előcsarnok barna agyagából most először előkerült mamutfog volt.

88 Magyarországon a diluviális ember léte már 1906-tól fokozatosan bizonyítást nyert és egyre több kutatótól és intézménytől kapott támogatást, a külföldi hivatalos elismerés azonban elég sokáig váratott magára. A nagy esemény 1911. augusztus 4-én következett be, amikor a Tübingában ülésező nemzetközi paleontológiái értekezleten Kadic a szeletai kutatásokról előadást tartott; ahol a magával vitt paleolitok és szelvények ábrái nyomán az elért eredményeket ismertette. Beszámolt arról, hogy a Szeletában a Solutréen kőipar kétségkívül kimutatható, mégpedig két emeletben: - a barlangkitöltés felső, diluviális rétegében, a Java solutréen" a szépen megmunkált babér és fűzfalevél alakú hegyeivel található; - a kitöltés mélyebb rétegeiben pedig a kultúra kezdetlegesebb szintje az apró szakócákkal. Az eredmények a külföldi kutatók (R. Forrer, R. R. Schmidt stb.) körében elismerést váltottak ki, sőt, Szombathy József is készséggel beismerte korábbi tévedését.

89 A Borsod-Miskolczi Múzeum a nemzetközi elismerések után sem szűnt meg a Szeleta és a hámori barlangok támogatójának lenni. Hillebrand Jenő 7972-ben, június 23-tól augusztus 2-ig tovább folytatta a répáshutai Balla-barlang feltárását; illetve próbaásatást végzett az Istállóskői- és a Peskő-barlangokban, ahol mindenütt ki tudta mutatni Hillebrand J., 1912.753-769. Gálffy I.-Leszih A., 1913.4. Gálffy I.-Leszih A., 1913.6. Kadic O., 1915. a. 169. Kadic O., 1915. a. 169-171. Kadic O., 1937. 122. 34