A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Dobrossy István: Az avasi református (műemlékké nyilvánított) temető története

Alábbiakban az utóbbi három évszázad temetőtörténetét igyekszem összefoglalni néhány szempont figyelembevételével: 1. Az avasi temetőben nyugvó, de már nem azonosítható, jeles személyiségek és jeltelen sírok (1703-1876). 2. A „rendezett" temető és temetőkép kialakítása az avasi sírkert „védetté" nyilvánításáig (1876-1975). 3. Az avasi temető mai képe, vagyis a temető, mint az Avas-rehabilitációs városi program fontos része. Mint a 18. század minden miskolci tanárának, így Kemleky Gergelynek is erőteljes szakmai kapcsolata volt Sárospatakkal. Vagy onnan érkeztek az iskola vezetésére, vagy innen mentek Patakra, onnan külföldi tanulmányútra, s a tudomány művelése és a nevelés közben itt fejezték be életüket. Kemleky Patakról jött a miskolci iskola vezetésére, s nagy érdeme, hogy a város 1706-ban történt felégetése után az iskolai törvényeket vagy rendszabályokat ő fogalmazta újra. Halálának pontos idejét nem ismerjük, csak azt, hogy itt halt meg, s a később „tanári parcellának" nevezett temetőrészben hantolták el. (Ez ma a temető legkisebb része, az I/C. parcella.) Iskolatörténeti érdekesség, hogy az ő munkájának folytatója szintén a Sárospatakról érkezett Nagy Mihályi Gergely volt, aki „Liber legum Scholae Miskolczinae" című okmánytárában rögzítette az itt folyó munka minden fontos mozzanatát. (Később visszakerült Patakra, s vélhetőleg ott is hunyt el.) A lelkészek közül Csáji Márton neve az 1720-as évektől ismeretes. Útja a miskolci lelkészségtől a tiszáninneni egyházkerület püspöki stallumáig vezetett, amelyet akkor superintendensnek neveztek. 1770 nyarán hunyt el, temetésének helye nem azonosítható. Szalay Sámuel (1712-1792) neve a nagy mecénások között fordul elő. Sárospatakról került Miskolcra, majd innen Rimaszombatba. Közkívánságra onnan 1761-ben visszahozták tanártársai. Tanított, majd lelkész, 1770-től superintendens lett. Az avasi temetőben nyugszik, síremléke és sírhelye már nem azonosítható. Az avasi temetőben a Dalnoki Nagy család számos leszármazottja nyugszik. A család alapítójának az ónodi születésű Dálnoky Nagy Sámuel számít, aki 1774-1827 között élt. Sárospatakon végzett teológusként került Miskolcra 1795-ben. Irodalmi tevékenységének egyik darabja (halotti énekek) Szigethy Mihály miskolci nyomdájában készült. Szigethy viszonylag korai nyomdaterméke a szerző egyetlen ismert könyve. Kritikusa szerint „az időhöz képest több szép hangulatú halotti éneket tartalmaz" a kiadvány.

28 (A Dálnoky Nagy család kriptája a temető I/B. parcellájában található. A 18. sor 4-5. számú sírhelyein emelt kriptát valószínű Dálnoky Nagy Sámuel maradványai fölé emelték. Itt nyugszik fia, az 1823-1893 között élt közjegyző, Dalnoki Nagy Barnabás és gyermekei: így az 1862-1937 között élt Dálnoky Nagy Lajos, aki költő és író volt, s mint ilyet az aradi Kölcsey Egyesület örökös tiszteleti elnökévé választott. A másik testvér az 1865-1932 között élt Dálnoky Nagy Ilona volt.) Korponay József a Gömör megyei Rimaszombaton született 1787-ben. Iskoláit Sárospatakon végezte, s ugyanitt a történelem és az irodalom tanára lett 1818-1820 között. 1820-tól lett a miskolci gimnázium rektora, majd 1841-től avasi lelkész. 1850-ben hunyt el, s emlékköve megmaradt. A temető I/B. parcellája 15.a./2. sírhelyén az alábbi felirat olvasható: „Korponay József miskolczi tanár és lelkész megh. 1850. július 5-én 63ik évében. Botos Katalin megh. 1845. márcz. 18-án 52ik évében. Korponay Zsuzsika megh. 1863. május 16-án 36ik évében." A sírkő megmaradt, de az eredeti sírhely 1977-ben megszűnt. (A sírkő másik oldalán olvashatjuk, hogy 1977-ben Balázs Józsefet, 2000-ben pedig nejét, Tószegi Zsuzsannát temették a sírba.) KovácsG. 1885. 117. 345