A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Tarcai Béla: A négyesi Szepessy család története

Gyóni Géza hamvainak hazaszállítása érdekében, de törekvése nem járt eredménnyel. 1970-ben, 76 éves korában halt meg Budapesten, de Miskolcon temették el a Deszka temetőben. A fenti, korántsem teljes felsorolásból kiderül, hogy a négyesi Szepessy család nemcsak saját jogon, hanem a tisztes rokonság révén is kiérdemelte azt a minősí­tést, amellyel csaknem minden róluk szóló megemlékezés kezdődik, miszerint „Borsod vármegye egyik legtekintélyesebb családja". A családi levéltár Nagy szerencséje a történettudománynak, hogy a négyesi Szepessy család irattára a család és a berentei kúria fölött elzúgott viharok ellenére, viszonylag épségben megma­radt és közgyűjteményekbe került. Ez az irattár a 16. századtól őrzi a családra vonatkozó dokumentumokat, és hellyel-közzel az egyes családtagok közhivatali ügyeivel kapcso­latosakat is. Az iratanyag túlnyomó részét a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár őrzi, kisebb része az Országos Levéltárban, Magyar Nemzeti Múzeumban és a Herman Ottó Múzeumban van elhelyezve, de vannak még iratok és emlékek Szepessy Gyula sajószentpéteri főszolgabíró Margit leányának birtokában is. A Miskolcon őrzött anyagot Tóth Péter kandidátus tudományosan rendezte. A levéltári anyag arról tanúskodik, hogy a Szepessyek - néhány kivételtől elte­kintve -jó gazdák és müveit emberek is voltak. Latinul és németül írtak, beszéltek, sőt az 1858-ban született Zsigmond, miskolci járási főszolgabíró kiterjedt francia kapcsola­tokkal is rendelkezett. Sajnos, a hozzá írt francia leveleknek csak az üres borítékjai ma­radtak meg. Szepessy Gyula sajószentpéteri főszolgabíró 1919. júliusában a miskolci börtönből írt levelében feleségétől francia nyelvtant kért, hogy tudását szinten tarthassa. 53 A levéltár személyes vonatkozású anyaga bepillantást enged a család belső életébe. 54 A megőrzött számlákból kiderül, hogy a háztartás ellátására szolgáló áruk bevásárlása fő­ként az asszonyok dolga volt. Árulkodnak ezek a számlák apró hitel és kölcsön ügyletekről is. Kassán, 1721. március 15-én kelt számlán olvasható: „Tekintetes Nemes Szepessy Pálné asszony őkegyelme tartozik és vásárolt, miként követ­kezik..." „A. d. fizetett az Asszony és mellyet vett magára Bikk Ferencné asszonyra 16,80 Szüretkor adott az Asszony négy hordó bort, Tarczalit 133,33 Két hordó Miskolczi bort 26,-,, Újabb írás: „Presentibus regnoscalom hogy ezelőtt circiter három esztendőkkel vásároltam nemes vitézlő Cetto uramtól egy lóra való valami szerszámot, melyért az árában maradtam adós 6 magyar forintokkal és 60 pénzekkel, dátum Miskolc die 8 maji 1725." Az aláírás hiányzik. Jellemző a vásárló és eladó rangbéli különbségét hangsúlyozó fogalmazás a számlákon: „Ezen ki tett summának megfizetését alázatosan nyugtatván ennek utánna és mindenkori kész szolgálattyára magamat ajánlván vagyok a ttes urnák Legkissebb szolgája Jakab Hansri bótós zsidó" Ismét egy cédula: „Item készpénzt attunk T. Urnák 211,40" Egy másik írás arról szól, hogy Szepessy Pálné vásárolt és ezzel egy időben Szepessy Sán­dornak készpénzt adott Früauff Dániel; 1723-ban. 53 HOM. HTD. 2003.1.1.5. 54 Bm Lt. XIII. 14. d.f. vegyes birtokjogi iratok, 13 dob. 332

Next

/
Thumbnails
Contents