A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Tarcai Béla: A négyesi Szepessy család története

Gyóni Géza hamvainak hazaszállítása érdekében, de törekvése nem járt eredménnyel. 1970-ben, 76 éves korában halt meg Budapesten, de Miskolcon temették el a Deszka temetőben. A fenti, korántsem teljes felsorolásból kiderül, hogy a négyesi Szepessy család nemcsak saját jogon, hanem a tisztes rokonság révén is kiérdemelte azt a minősítést, amellyel csaknem minden róluk szóló megemlékezés kezdődik, miszerint „Borsod vármegye egyik legtekintélyesebb családja". A családi levéltár Nagy szerencséje a történettudománynak, hogy a négyesi Szepessy család irattára a család és a berentei kúria fölött elzúgott viharok ellenére, viszonylag épségben megmaradt és közgyűjteményekbe került. Ez az irattár a 16. századtól őrzi a családra vonatkozó dokumentumokat, és hellyel-közzel az egyes családtagok közhivatali ügyeivel kapcsolatosakat is. Az iratanyag túlnyomó részét a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár őrzi, kisebb része az Országos Levéltárban, Magyar Nemzeti Múzeumban és a Herman Ottó Múzeumban van elhelyezve, de vannak még iratok és emlékek Szepessy Gyula sajószentpéteri főszolgabíró Margit leányának birtokában is. A Miskolcon őrzött anyagot Tóth Péter kandidátus tudományosan rendezte. A levéltári anyag arról tanúskodik, hogy a Szepessyek - néhány kivételtől eltekintve -jó gazdák és müveit emberek is voltak. Latinul és németül írtak, beszéltek, sőt az 1858-ban született Zsigmond, miskolci járási főszolgabíró kiterjedt francia kapcsolatokkal is rendelkezett. Sajnos, a hozzá írt francia leveleknek csak az üres borítékjai maradtak meg. Szepessy Gyula sajószentpéteri főszolgabíró 1919. júliusában a miskolci börtönből írt levelében feleségétől francia nyelvtant kért, hogy tudását szinten tarthassa.

53 A levéltár személyes vonatkozású anyaga bepillantást enged a család belső életébe.

54 A megőrzött számlákból kiderül, hogy a háztartás ellátására szolgáló áruk bevásárlása főként az asszonyok dolga volt. Árulkodnak ezek a számlák apró hitel és kölcsön ügyletekről is. Kassán, 1721. március 15-én kelt számlán olvasható: „Tekintetes Nemes Szepessy Pálné asszony őkegyelme tartozik és vásárolt, miként következik..." „A. d. fizetett az Asszony és mellyet vett magára Bikk Ferencné asszonyra 16,80 Szüretkor adott az Asszony négy hordó bort, Tarczalit 133,33 Két hordó Miskolczi bort 26,-,, Újabb írás: „Presentibus regnoscalom hogy ezelőtt circiter három esztendőkkel vásároltam nemes vitézlő Cetto uramtól egy lóra való valami szerszámot, melyért az árában maradtam adós 6 magyar forintokkal és 60 pénzekkel, dátum Miskolc die 8 maji 1725." Az aláírás hiányzik. Jellemző a vásárló és eladó rangbéli különbségét hangsúlyozó fogalmazás a számlákon: „Ezen ki tett summának megfizetését alázatosan nyugtatván ennek utánna és mindenkori kész szolgálattyára magamat ajánlván vagyok a ttes urnák Legkissebb szolgája Jakab Hansri bótós zsidó" Ismét egy cédula: „Item készpénzt attunk T. Urnák 211,40" Egy másik írás arról szól, hogy Szepessy Pálné vásárolt és ezzel egy időben Szepessy Sándornak készpénzt adott Früauff Dániel; 1723-ban. 53

HOM. HTD. 2003.1.1.5. 54 Bm Lt. XIII. 14. d.f. vegyes birtokjogi iratok, 13 dob. 332