A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 42. (2003)

Szentesi Edina: A Borsod-Miskolczi Múzeum és az ősemberkutatás kapcsolata 1914-ig

„situsban". Egy kb. ÍVi éves gyermek csontvázából megmaradt a koponya legnagyobb része az alsó állkapoccsal, mindkét combcsont, mindkét felkarcsont, az alkarból egy singcsont és egy orsócsont, az egyik kulcscsont, a gerincoszlopból két csigolyatest, egy lapockatöredék és öt bordatöredék. A csontokból megállapítást nyert, hogy a gyermek a Homo sapiens formakörbe tartozott, és kifejezetten hosszú fejű volt. A lelet diluviális kora mellett főleg az agyag színe szólt, mivel nem talált kőszerszámokat, amiből a lelet korát meg lehetett volna állapítani, és a rágcsálók csontjain kívül sem került elő más jellemző csont.

74 Ezért a lelet ténylegesen diluviális kora csak a következő évben dőlt el. 1910-ben Kadic Ottokár próbaásatást végzett a Szeletával szemben fekvő Puskaporos „odúban". Itt rátalált ugyanarra a rágcsáló faunára szintén diluviálisnak látszó sárga agyagban, amely alatt közvetlenül ugyanilyen kinézetű agyagban a Solutréi korra utaló kőeszközöket tárt fel. Kormos Tivadar a Puskaporosban talált rágcsálófaunát diluviálisnak határozta meg. Hillebrandnak már ekkor feltűnt a két lelőhely rágcsálófaunája közti hasonlatosság, így a Balla-barlangi gyermekcsontok diluviális korára következtetett, amit a Földtani Intézet által a vizsgálattal megbízott másik két kutató is megerősített.

75 1909-ben tehát előkerült végre Magyarország első, bizonyítottan diluviális korú emberi lelete! A csontvázat, mint a Borsod-Miskolczi Múzeum örök letétjét - a múzeum részéről nemes gesztusként - a Magyar Földtani Intézetnek adták át, hogy „az ország szívében" a legméltóbb, a hazai és külföldi látogatók és tudósok által leginkább hozzáférhető helyen őrizzék, mint „nemzeti kincset". A múzeum a lelet gipszmásolatát kapta; de a Szeleta-, a Puskaporos- és a Balla-barlang minden másnemű leletének felére igényt tarthatott.

76 A hámori kutatásokkal egyidejűleg folyamatosan figyelték Miskolc környékét, és különösen az Avast, ahol 1910-ben a múzeum többször ásatott és a további kutatást is célul tűzte ki. Ennek során nemcsak szép leletek kerültek ismételten elő, hanem újabb bizonyságot nyert az a tény, hogy a Szeleta-barlang s az Avas leletei egyazon diluviális nép emlékei lehetnek.

77 A paleolit kőeszközök nyersanyagát és annak előfordulási viszonyait megvizsgálva, „minden kétséget kizárólag" bebizonyosodott, hogy a miskolci diluviális leletek alapanyaga termés állapotban az Avason megtalálható.

78 1910-ben a múzeum régiségtára tovább gyarapodott: a Széli Farkas-féle Bársonyházi szakócát Herman Ottó közbenjárására az özvegy a múzeumnak ajándékozta; és Gálffy Ignác is a múzeumnak adta a Petőfi utcai nyílhegyet, valamint a Miskolc határából és az Avasi temetőből gyűjtött kőeszközeit.

79 A Borsod-Miskolczi Múzeum 1910-ben további 700 koronát adományozott a barlangkutatásokra, így Hillebrand 1910. augusztus 28-tól szeptember 27-ig ismét tudta folytatni a Szeleta-barlang ásatását. Megállapítást nyert, hogy a barlangrészek mélyebb szintjeiben kevesebb kőeszköz fordul elő (mindössze 40 darabot találtak), amelyek megmunkálásukban eltérnek a felső szintekből gyűjtött anyagtól, így tehát idősebb kőipart találtak.

80 Az ásatás időtartama alatt augusztus 21-től 24-ig Miskolcon tartották a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlését. A gyűlés tagjai elismeréssel hallgatták Hillebrand J., 1911. 452-455. Hillebrand J., 1911.454. Gálffy l.-Leszih A, 1911. 12. Gálffy I.-Leszih A., 1911. 12-13. Gálffy l.-Leszih A., 1911. 13. Gálffy I.-Leszih A., 1911.27. KadicO., 1915. a. 168-169. 32